5. Újra az elejéről
Este nem aludtam semmit. Fájt a gyomrom és vagy hatszor kimentem hányni. Nem értettem mitől lehet alig ettem valamit. Hirtelen eszembe jutott. A fájdalom csillapító miatt. Nem hiszem el, minek vettem be hármat?? Nem sokáig tudtam ezen gondolkozni mivel rám jött a rókázhatnék. Gyorsan kiszaladtam a wcre és kiengedtem. Ahj Yuri. Megígérted magadnak, hogy ilyet többet nem csinálsz. Pont befejeztem a rókázást mikor Yoongi hívott.
-Szia Yuri!
-Szia!
-Figyelj nem lenne kedved ma neked hozzánk át jönni?
-Nem tudok. Tegnap este miután elmentél rám jött a hányhatnék és kihánytam a belem. De te se gyere át. Ma szeretnék az ágyamban feküdni és egy minimálisat aludni.
-Oké. Hamar gyógyulj meg!
-Rendben.
Három napon át hánytam. Életemben nem rókáztam ennyit. Három napba került meggyógyulnom. De most már jól vagyok. Szerencsére. Gondoltam felhívom Yoongit.
-Szia Yuri! Valami baj van?
-Szia! Ezt nem nevezném bajnak. Végre kilábaltam a betegségből.
-Tényleg akkor találkozhatnánk.
-Oké. Mikor?
-Ma délután gyere át.
-Várj hol laktok?
-Elmenjek majd érted?
-Ja. Köszi!
Alig vártam a délutánt vagy nyolc ruhát felpróbáltam mire meglett a tökéleteset.
Tülkön ülve vártam Yoongit. Már vagy hatszor végig jártam a lakást mire megérkezett.
-Szia!- adtam most neki én az ölelést.
-Szia Yuri! Mehetünk? A fiúk már várnak.
-Menjünk.
Az utat mosolyogva töltöttem.
-Mi ez a nagy mosoly?
-Csak örülök, hogy- most mondjam neki, hogy "újra látlak"- találkozhatok a fiúkkal.
-Itt vagyunk. A lift nem jó szóval lépcsőznünk kell.
- Oké. Fogadjunk, hogy előbb érek fel.
-Kötve hiszem.
-1...2...3....RAJT!
Futásnak eredtünk. Ő volt elől. Utána a végén gyorsítottam és végül én nyertem.
-Mondtam-lihegtem a falnak dőlve.
-Jó alá becsültelek. Sosem gondoltam, hogy egy lány lefut. Főleg magassarkúban. Gyere menjünk be.
-Megjöttünk!- hirtelen négy srác állt előtünk.
-Sziasztok!- mosolyogtam barátságosan.
-Szia, már biztos ismersz minket.-mondta a magas fekete hajú srác.
-Sajnos nem.
-Oh, hát akkor én J-Hope vagyok.
-Más neven J-Horse- mondta Jimin amiért kapott egy taslit.
-Én Jungkook vagyok.
-Szia Jungkook.
-Én V vagyok.
-Engem már ismersz.
-Honnan- nézett rá kikerekedett szemekkel V.
-Te hülye én vittem neki a virágot.
-Jaaaa.
-Gyere ülj le-rántott maga után Jungkook.
-Szia, biztos te vagy Yuri-mondta egy kék hajú srác
-Igen.
-Suga sokat mesélt rólad-mondta a zöld hajú- Úristen de illetlen vagyok. A nevem Jin.
-Az enyém Rapmonster.
-Örvendek.
-Nem vagy szomjas?
-De, a futástól kissé kifáradtam.
-Futotattok?
-Igen a lépcsőn felfelé versenyeztünk.- mondta Yoongi.
-Megfutattál egy lányt, aki ráadásul nagassarkúba van?
-Nyugi Jin én javasoltam.
-Úgy már másabb.
-És mióta laksz Koreába?- kérdezte Jungkook
-Egy pár napja.
-És milyen itt?- hangzott a következő kérdése.
-Nagyon jó.
-Hol laktál addig amíg nem költöztél Koreába?
-Londonban.
-Tényleg?- jött vissza Jin egy tálca üdítővel.
-Igen.
-És miért jöttél Koreába?- hangzott a legfájdalmasabb kérdés Jungkooktól.
-Erről nem szeretnék beszélni.
-De miért nem?
-Jungkook légyszíves , ha nem szeretné ne erőltesd- szólt rá Yoongi.
-De csak meg kérdeztem, hogy miért jött ide.
-De ez a kérdés őt rosszul érinti.
-Merre találom a mosdót?
-Ott van-mutatott egy ajtóra V.
-Köszönöm- és ahogy csak tudtam kisiettem.
Bezártam az ajtót és meg mostam az arcom. Hirtelen kopogtak.
-Yuri engedj be. Kérlek-szólt be Yoongi.
Kinyitottam az ajtót és vissza álltam a csap elé.
-Figyelj Jungkook nagyon saj- nem tudta befejezni a mondatot mert rácsinpaszkodtam.
-Nem baj.
-Szeretnél róla beszélni?
-Először csak neked akarom elmondani. A fiúknak csak később. Szeretném, hogy előbb megismerjenek.
-Rendben.
-Mikor két éves voltam, anyám daganatos lett. Nem tudtak rajta segíteni. Mikor eljött az a nap én mellette feküdtem-itt tartottam egy kis szünetet mert ha folytatom biztos elsírom magam-az utolsó szava az volt, hogy "Szeretlek Yuri" és meghallt én nem értettem a gép hosszú sipolását ezért megkérdeztem apát "Apa, anya meggyógyult?" erre ő azt mondta "Igen kicsim meggyógyult". Négy éves állandóan anyát kerestem. Mikor 12 éves lettem és apa azt mondta, hogy "már a nagyival pihen " akkor fogtam fel. Azután minden éjszakámat sírva töltöttem. Általánosban egyre kevesebb barátom lett mert el zárkoztam. 15 lettem. A sulit szerettem. Voltak barátaim. Mikor 16 éves lettem az osztály kiránduláson berugtunk az egyik este és felelsz vagy merszezni kezdtünk. Rám került a sor és mivel ital hatása alatt voltam ezért merni akartam. Azt mondták, hogy áljak ki az út szélére és ha jön egy autó villantsak. Igen én kiálltam az út szélére jött egy autó és villantottam. Erre az autó meg állt mellettem és megkérdezte, hogy mennyi egy kör. És ezt mind felvették az osztálytársaim. Másnap a videó kikerült a netre. Én úsztam a szégyenben. Mindenki ezzel csúfolt. Egy barátom maradt. És mindennap kaptam a beszólásokat. Egyik reggel nyitottam a szekrényem mikor kiborult belelöle egy kupackép amin a csávó állmellett az autóval. Minden este sírtam. Elkezdtem vagdosni magam. Gyógyszereket szedtem fölöslegesen. 3-szor majdnem túl adagoltam magam. Ezeket mind elmondtam a barátnőmnek. Egyik nap durván össze vesztünk és ezeket mind széthíresztelte. Utána mégtöbbet sírtam esténként. Már próbáltam öngyilkos is lenni de nem sikerült. Akkor határoztam el, hogy ha elvégzem a sulit akkor kiköltözök ide. És most itt vagyok mesélem neked az életem eddigi történetét. Most biztos egy hülye picsának tartasz.
-Miért tartanálak annak? Nekem még ugyan az a Yuri vagy akit vissza rántottam az útról, aki nekem jött, aki miatt képes voltam elszaladni a próbáról, hogy lássam, hogy semmi baja nincsen-e. Kérlek ne sírj te nekem ugyan az a Yuri vagy- hüvelykujjával letörölt egy könnycsepet.
-Annyira örülök, hogy te itt vagy nekem- öleltem meg.
-Én is. Kimegyünk?
-Várj hadd hozzam rendbe magam.
-Oké.
Miután sikerült rendbe hoznom magam kimentünk.
-Figyelj Yuri nagyon sajnálom, hogy megbántottalak.
-Semmi baj Jungkook- öleltem magamhoz, éreztem ahogy megkönnyebbül.
A nap hátra levő részében hülyéskedtünk. Mikor kicsi a rakás közben én kerültem alulra azt hittem ott lehelem ki a lelkem. Utána megint bocsánat osztás volt. Ami nem tartott sokáig mivel J-Hope ráugrott Jiminre miközben azt üvöltötte, hogy kicsi a rakás. Nehezen de végül elbúcsúztam mindenkitől és haza indultam. Suga felajánlotta, hogy haza kisér.
-Köszi, hogy haza kisértél.
-Nincs mit. Figyelj Yuri- itt egy kicsit megállt.
-Igen?
-Nincs kedved legközelebb is találkozni?
-De.
-Szia Yuri.
-Szia- nyomtam egy puszit az arcára és bementem.
Ma is bolsogan aludtam el.
-Rendben.
Három napon át hánytam. Életemben nem rókáztam ennyit. Három napba került meggyógyulnom. De most már jól vagyok. Szerencsére. Gondoltam felhívom Yoongit.
-Szia Yuri! Valami baj van?
-Szia! Ezt nem nevezném bajnak. Végre kilábaltam a betegségből.
-Tényleg akkor találkozhatnánk.
-Oké. Mikor?
-Ma délután gyere át.
-Várj hol laktok?
-Elmenjek majd érted?
-Ja. Köszi!
Alig vártam a délutánt vagy nyolc ruhát felpróbáltam mire meglett a tökéleteset.
Tülkön ülve vártam Yoongit. Már vagy hatszor végig jártam a lakást mire megérkezett.
-Szia!- adtam most neki én az ölelést.
-Szia Yuri! Mehetünk? A fiúk már várnak.
-Menjünk.
Az utat mosolyogva töltöttem.
-Mi ez a nagy mosoly?
-Csak örülök, hogy- most mondjam neki, hogy "újra látlak"- találkozhatok a fiúkkal.
-Itt vagyunk. A lift nem jó szóval lépcsőznünk kell.
- Oké. Fogadjunk, hogy előbb érek fel.
-Kötve hiszem.
-1...2...3....RAJT!
Futásnak eredtünk. Ő volt elől. Utána a végén gyorsítottam és végül én nyertem.
-Mondtam-lihegtem a falnak dőlve.
-Jó alá becsültelek. Sosem gondoltam, hogy egy lány lefut. Főleg magassarkúban. Gyere menjünk be.
-Megjöttünk!- hirtelen négy srác állt előtünk.
-Sziasztok!- mosolyogtam barátságosan.
-Szia, már biztos ismersz minket.-mondta a magas fekete hajú srác.
-Sajnos nem.
-Oh, hát akkor én J-Hope vagyok.
-Más neven J-Horse- mondta Jimin amiért kapott egy taslit.
-Én Jungkook vagyok.
-Szia Jungkook.
-Én V vagyok.
-Engem már ismersz.
-Honnan- nézett rá kikerekedett szemekkel V.
-Te hülye én vittem neki a virágot.
-Jaaaa.
-Gyere ülj le-rántott maga után Jungkook.
-Szia, biztos te vagy Yuri-mondta egy kék hajú srác
-Igen.
-Suga sokat mesélt rólad-mondta a zöld hajú- Úristen de illetlen vagyok. A nevem Jin.
-Az enyém Rapmonster.
-Örvendek.
-Nem vagy szomjas?
-De, a futástól kissé kifáradtam.
-Futotattok?
-Igen a lépcsőn felfelé versenyeztünk.- mondta Yoongi.
-Megfutattál egy lányt, aki ráadásul nagassarkúba van?
-Nyugi Jin én javasoltam.
-Úgy már másabb.
-És mióta laksz Koreába?- kérdezte Jungkook
-Egy pár napja.
-És milyen itt?- hangzott a következő kérdése.
-Nagyon jó.
-Hol laktál addig amíg nem költöztél Koreába?
-Londonban.
-Tényleg?- jött vissza Jin egy tálca üdítővel.
-Igen.
-És miért jöttél Koreába?- hangzott a legfájdalmasabb kérdés Jungkooktól.
-Erről nem szeretnék beszélni.
-De miért nem?
-Jungkook légyszíves , ha nem szeretné ne erőltesd- szólt rá Yoongi.
-De csak meg kérdeztem, hogy miért jött ide.
-De ez a kérdés őt rosszul érinti.
-Merre találom a mosdót?
-Ott van-mutatott egy ajtóra V.
-Köszönöm- és ahogy csak tudtam kisiettem.
Bezártam az ajtót és meg mostam az arcom. Hirtelen kopogtak.
-Yuri engedj be. Kérlek-szólt be Yoongi.
Kinyitottam az ajtót és vissza álltam a csap elé.
-Figyelj Jungkook nagyon saj- nem tudta befejezni a mondatot mert rácsinpaszkodtam.
-Nem baj.
-Szeretnél róla beszélni?
-Először csak neked akarom elmondani. A fiúknak csak később. Szeretném, hogy előbb megismerjenek.
-Rendben.
-Mikor két éves voltam, anyám daganatos lett. Nem tudtak rajta segíteni. Mikor eljött az a nap én mellette feküdtem-itt tartottam egy kis szünetet mert ha folytatom biztos elsírom magam-az utolsó szava az volt, hogy "Szeretlek Yuri" és meghallt én nem értettem a gép hosszú sipolását ezért megkérdeztem apát "Apa, anya meggyógyult?" erre ő azt mondta "Igen kicsim meggyógyult". Négy éves állandóan anyát kerestem. Mikor 12 éves lettem és apa azt mondta, hogy "már a nagyival pihen " akkor fogtam fel. Azután minden éjszakámat sírva töltöttem. Általánosban egyre kevesebb barátom lett mert el zárkoztam. 15 lettem. A sulit szerettem. Voltak barátaim. Mikor 16 éves lettem az osztály kiránduláson berugtunk az egyik este és felelsz vagy merszezni kezdtünk. Rám került a sor és mivel ital hatása alatt voltam ezért merni akartam. Azt mondták, hogy áljak ki az út szélére és ha jön egy autó villantsak. Igen én kiálltam az út szélére jött egy autó és villantottam. Erre az autó meg állt mellettem és megkérdezte, hogy mennyi egy kör. És ezt mind felvették az osztálytársaim. Másnap a videó kikerült a netre. Én úsztam a szégyenben. Mindenki ezzel csúfolt. Egy barátom maradt. És mindennap kaptam a beszólásokat. Egyik reggel nyitottam a szekrényem mikor kiborult belelöle egy kupackép amin a csávó állmellett az autóval. Minden este sírtam. Elkezdtem vagdosni magam. Gyógyszereket szedtem fölöslegesen. 3-szor majdnem túl adagoltam magam. Ezeket mind elmondtam a barátnőmnek. Egyik nap durván össze vesztünk és ezeket mind széthíresztelte. Utána mégtöbbet sírtam esténként. Már próbáltam öngyilkos is lenni de nem sikerült. Akkor határoztam el, hogy ha elvégzem a sulit akkor kiköltözök ide. És most itt vagyok mesélem neked az életem eddigi történetét. Most biztos egy hülye picsának tartasz.
-Miért tartanálak annak? Nekem még ugyan az a Yuri vagy akit vissza rántottam az útról, aki nekem jött, aki miatt képes voltam elszaladni a próbáról, hogy lássam, hogy semmi baja nincsen-e. Kérlek ne sírj te nekem ugyan az a Yuri vagy- hüvelykujjával letörölt egy könnycsepet.
-Annyira örülök, hogy te itt vagy nekem- öleltem meg.
-Én is. Kimegyünk?
-Várj hadd hozzam rendbe magam.
-Oké.
Miután sikerült rendbe hoznom magam kimentünk.
-Figyelj Yuri nagyon sajnálom, hogy megbántottalak.
-Semmi baj Jungkook- öleltem magamhoz, éreztem ahogy megkönnyebbül.
A nap hátra levő részében hülyéskedtünk. Mikor kicsi a rakás közben én kerültem alulra azt hittem ott lehelem ki a lelkem. Utána megint bocsánat osztás volt. Ami nem tartott sokáig mivel J-Hope ráugrott Jiminre miközben azt üvöltötte, hogy kicsi a rakás. Nehezen de végül elbúcsúztam mindenkitől és haza indultam. Suga felajánlotta, hogy haza kisér.
-Köszi, hogy haza kisértél.
-Nincs mit. Figyelj Yuri- itt egy kicsit megállt.
-Igen?
-Nincs kedved legközelebb is találkozni?
-De.
-Szia Yuri.
-Szia- nyomtam egy puszit az arcára és bementem.
Ma is bolsogan aludtam el.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése