3. Szerencsétlenség


Reggel nem jelzett az ébresztő. Ahogy csak tudtam siettem. Valamit felkaptam és futottam. Sajna a buszt lekéstem. Gondolkodtam ki tudna elvinni.
-Meyu! Várjunk ő nem is tud vezetni.. Ahj ennyire nem lehetsz szerencsétlen Yuri! Ilyen hülye, hogy lehetsz?- a mobilom jelzése megzavarta a szitkozódásomat.-Igen?!- kérdeztem kissé idegesen.
-Neked is szia Yuri.
-Yoongi?
-Igen és most megnyerte a főnyereményt. Nincs kedved délután találkozni?
-Ahj Yoongi nem tudom. Elaludtam és éppen most késtem le a buszt. Fogalmam sincs, hogy jutok el a munkába anélkül, hogy elkésnék.
-Elviszlek.
-Mi?
-Elviszlek!
-Jójó!  Ne ordibálj.
-Bocsi. Hol vagy?
-Ahol megmentetted ő szerencsétlenségemet.
-Megyek.
Alig telt el öt perc de ő már itt volt.
-Nagyon köszönöm.
-Nincs mit, de most kösd be magad nem akarom, hogy bajod essen.
Mi? Jól hallottam? Vagy csak hülye vagyok.
-Rendben.
-Hova vigyelek?
-A plázába.
-Oké.
-Biztos, hogy nem baj?
-Persze, szerinted ha én ajánlottam fel akkor baj?
-Nem.
-Na látod.
Az út többi részét csöndben töltöttük.
-Megérkeztünk.
-Még egyszer köszi Suga-és már szaladtam is. Egészen a boltig futottam.
-Úristen Yuri ki vagy mi kergetett meg?
-Semmi csak majdnem elkéstem.
-Jaaa-húzta az A ahogy csak tudta-És egész úton futottál.
-Nem elhoztak.
-Ki?
Elmondjam vagy ne? Hezitáltam magamban.
-Ha elmondom ugye nem kezdesz el sikítani?
-Nem mi-hirtelen felfogta- Ugye nem ő hozott el?
-De... De nehogy elkezdj sikítani!
-Úr-kezdett volna sikítasba de befogtama a száját.
-Mondtam, hogy ne sikíts!
-Jó nyugi. És milyen volt?
-Mi?
-Vele utazni?
-Meyu úgy beszélsz az egészről mintha lefeküdtem volna vele.
-Jó egy részben A.R.M.Y vagyok szóval ezt meg kell szoknod.
-Nehéz lesz...
-Vendégek!
Egy percre se bírtam meg állni. Egésznap jöttek a vendégek. Az ebédszünet (ami 20 perces) alig tünt 2 percnek. Segítettem az egyik vásárlónak meg fordultam és már kérte a másik a segítséget. Az volt rémálom mikor Meyunak elkellett mennie a postára pénzt váltani, mert ugye mindenkinek nagy pénzzel kellett fizetnie. Alig vártam, hogy vége legyen a munka időmnek. 4 óra mehetek.
-Szia Meyu!
-Nagyon siess haza mert mindjárt leszakad az ég!
-Jó te meg bírd ki!-igen én 4-ig Meyu 6-ig dolgozik.
-Sziaa!
Siettem ahogy csak tudtam mert már tényleg kezdett esni. Már szakadt eső ezért megálltam egy fa alatt. 1-2 percig álltam mivel nem akartam most is lekésni a buszt. Mire oda értem a busz elnindult. Csodás ez volt az utolsó busz ami arra ment.
-Ezt nem hiszem el. Ennyire szar napot.
Szitkozódtam még egy kicsit aztán elindultam. Mentem egy ideig mikor megállt mellettem egy autó. Gyorsabbra vettem a tenpót. Az autó jött mellettem. Hirtelen lehúzta az ablakot.
-Nem beszélni nyelvet- már futottam.
Nem mertem oldalra nézni
-Nyugi nem vagyok emberrabló-hallottam meg az ismerős hangot. Megálltam.
-Yoongi?
-Talált sülyedt. Gyere elviszlek.
-De hát csurom víz vagyok.
-Szerinted nem azért akarlak elvinni?
-De vizes lesz a kocsid.
-Majd megszárad. Gyere már!
-Oké.
Egy ideig csendben ültünk.
-Te tudod a művész nevem?-kérdezte.
-Igen.
-Akkor azt is tudod, hogy egy bandában vagyok rapper.
-Igen.
-De akkor miért nem mondtad?
-Mert nem érdekelt. Nem ismerem annyira a bandát. Annyit tudok, hogy 7-en vagytok, meg, hogy nem messze laktok tőlem. Még a csapattagok nevét sem tudom. De te is mondj el nekem valamit.
-Mire vagy kíváncsi?
-Miért foglalkozol velem?
-Mert annak ellenére, hogy tudod ki vagyok nem ugrálsz sikítozva.
-Oh. Itt vagyunk. Köszönöm.
-Várj bekisérlek.
-Nem kell.
- De az engem nem igazán érdekel.
Oda értünk az ajtóhoz mikor kidőlt egy fa.
-Úristen ne hagyj egyedül!- ezt most én mondtam?
-Nyugi nem hagylak itt. Amúgy se tudnék haza vezetni.
-Gyere be.- beértünk ami nekem teljes megnyugvás volt- kell másik ruha?
-Nem, nem áztam meg annyira.
-Jó én gyorsan átöltözök.Sietek.
Felvettem a legvastagabb pulcsim és egy hosszú gatyát.
-Vissza jöttem.-Yoongi a kanapén ült. Leültem mellé
-Mit csináljunk?
-Hm...Tv-t nézni nem tudunk. Beszélgessünk.
-Jó.
-Kérdezz!
-Hogy hívják a csapattársaid?
-Jin, Rapmonster, J-Hope, V, Jimin, Jungkook.
Vagy 3 órán át beszéltünk.
-Én már álmos vagyok, de nem akarok egyedül aludni. Alszol velem?
-Igen.
-Erre gyere.
Én az ágy jobb szélén ő a bal szélén feküdt. Hamar elnyomott az álom. Ez egy kicsit fura volt mivel kint tonbolt a vihar. Reggel szörnyen fáztam. A fejem nehéz volt, majd szétszakadt a fájdalomtól. Körbe néztem, de Yoongi sehol. Kimásztam a konyhába. Megláttam egy levelet.

Még mielőtt meg ijednél nem történt semmi. Reggel korán elkellett mennem. De remélem nem baj.

-Hogy lenne baj?- mondtam mintha ott lenne. Szörnyen orr hangom volt.
Mentem a fürdőszobába, hogy megmosssam az arcom. Mikor megláttam magam nem tudtam, hogy az most én vagyok vagy egy zombi. Kérlek add Isten, hogy ne legyek beteg. Kérlek.
-Ahj hol van a lázmérő.
10 perc keresés után végre meglett.
Lássuk.
-39???? Ne már. Fel kell hívnom Meyut. De hol a telefonom? Ezt nem hiszem el!
Végre.
Egy ideig elkeresgéltem a névjegyek között.
-Vedd fel Meyu. Vedd fel.
-Yuri?
-Igen figyelj ma nem megyek dolgozni mivel-
-Yuri hétvége van...
-Ja de akkor majd jövőhéten gyere mert beteg vagyok.
-Hát azt hallani...
-Kössz. Bíztató vagy.
-Tudom.
-Miért érzem, hogy önelégült vigyor van az arcodon?
-Mert az van rajta. De most menj pihenj!
Nem akarok hétfőn egyedül lenni.
-Jó szia.
-Hello.
Remélem vettem teát. És igen. Várj nekem minek kellett volna tea? Mindegy legalább egyszer jó, hogy bolond vagyok. A TV előtt ültem egy éppen menö műsort nézve. Jelzett a telefonom.

Szia! Remélem nem haragszol :)

Nem de pocsékul vagyok :(

Azért mert ott hagytalak? :(

Nem, beteg vagyok :(

Át menjek? Szeretnéd, hogy vigyek valamit? Valami gyógyszert?

              Ne, nehogy át gyere! Még a végén           megfertőzlek! Nem szeretném, hogy            beteg legyél miattam. Bűn tudatom                                            lenne. Igérd meg!

Jó nem megyek át. De most megyek szia :)

Remélem tényleg nem jön át. Az nekem is meg neki is rossz lenne. 1-2 órát néztem a TV-t utána kezdtem álmosodni. Indultam volna az ágyba mikor csöngettek. Ki lehet az? Ugye nem Yoongi??? Mikor kinyitottam az ajtót az a srác állt ott akit Suga töpszlinek nevezett.

-Szia! Hú te tényleg beteg vagy.

-Köszi. Anélkül is tudom, hogy rosszul nézek ki, hogy kimondod.

-Oké bocsi de azért ne harabd le a fejem.

-Boccs. De minek jöttél kedves...- vártam, hogy mondja a nevét.

-Jimin.

-Kedves Jimin.

-Suga azt mondta, hogy ezt adjám át neked.- nyújtott felém egy rózsát.

-Mond neki, hogy nagyon köszönöm. 

-Át adom. És ezer boccs a beszólásért.

-Nem baj. Szia!

-Szia!

Ez annyira kedves. Vajon, hogy viszonyozzam? Már tudom is. Boldogan feküdtem be az ágyamba arra a helyre ahol Yoongi feküdt remélve, hogy ott az illata de sajna nem. Amíg próbáltam állomba merülni elterveztem, hogy kapja a viszonzásom.