9. Fájdalom 2

Különleges rész.

Suga POV

-Kicsim ne! Ne!

-Szeretlek- súgta oda nekem és lehunyta a szemét.

-Hogy lőhetted meg?

-É-én sajnálom- dadogott a csaj.

-Ezt ugye nem gondolod komolyan? Lehet, hogy most öltél meg egy embert és ennyit tudsz mondani, hogy "sajnálom". Legalább azokat a kurva mentőket hívd már! Nem lesz baj igérem- öleltem magamhoz Yurit.
Az hülye ribi nem hívta a mentőket. Az egyik szemtanu segített. A mentők nem sokára kiérkeztek. Kórházba menet fel hívtak a fiúk, de nem vettem fel. Csak egy üzenetett küldtem, hogy a kórházban tartunk. Kint ültem a folyosón amig az orvosok Yurit le kezelték. A könnyeim még mindig hullotak.
-Haver jól vagy? Mi történt?- ült le mellém Jimin.
-Suga. Próbáld elmondani- bíztatott Jin.
-Mentünk haza és meglátta azt a csajt akivel múltkor össze veszett de nem csinált semmit. Bementünk egy ruha boltba mert tetszett neki egy ruha, de azt mondta, hogy  szerinte nem állt jól neki. Aztán bementünk egy fagyizóba- meg álltam mert tudtam, hogy lassan itt az ok ami miatt itt vagyunk.
-Nyugi, csak nyugodtan van időnk. Nem kell sietned- Jin bróbált nyugtatni.
-Ha most elmondod akkor könnyebb lesz. Tudunk majd segíteni-bíztatott Jimin.
-Mikor kijöttünk, a csaj neki ment Yurinak- kezdtek eltünni a könnyeim.
-Mármint, hogy megtámadta vagy mi?
-Nem, csak neki sétált. Aztán elkezdtek szócsatázni. Yuri jól kezelte a helyzetet, de a csaj megsértette az anyját. És mivel Yurinak rossz emléke van az anyjával ezért megtámadta a lányt. Bevert neki egyet, aztán kirúgta a lábát. Elindult felém, de a csaj hozzá vágott valamit aztán arcba vert egy vascsővel. Yuri gyomron rúgta. A csaj a földön kötött ki. Próbált fel állni, de Yuri vissza rúgta. Szóltam Yurinak, hogy most már ténylég áljon le. Ő elindult felém és a csaj- újra előtörtek a könnyeim-meglőtte.
-Mi? Hívtátok a rendőrséget?-kérdezősködött Rapmon.
-Még nem. Nem volt időm. Miért nem tudtam meg védeni? Annyira rossz barát vagyok.
-Te a pasija vagy?-lepődött meg Jungkook.
-Ez most nem a legfontosabb-szólt ra Jin Jungkookra- Ez nem a te hibád. Ne hibáztasd magad. Ez se a te se Yuri hibája- nyugtatott.
-Felhívom a rendőrséget és feljelentést teszünk- vette a kezébe Rapmon a telefont és elvonult.
-Miért vele történt ez? És előtte össze vesztünk ez a legroszabb.
-Mi történt?- érdeklődött J-Hope.
-Láttam egy sráccal.
-Megcsalt??- kerekedett ki V szeme.
-Nem dehogy, csak segített egy srácnak mert fogadtak és csaj ruhát kellett felvennie.
-Értem.
-Elnézést- lépet oda doktor.
-Igen- álltam fel- jól van?
-A hölgynek nincs baja, de...
-Mi de?
-Nem biztos, hogy a héten felébred a kómából. És ha nagyon elhúzódik a kóma...
Hirtelen vissza estem a székre. A sírást nem bírtam abba hagyni. A fiúk haza akartak vinni, de nem engedtem.
-Suga haza kell jönnöd!- veszekedett velem Rapmonster.
-De nem akarok! Itt akarok lenni! Nem hagyom itt! Nem hagyom cserben! Én fogni fogom a kezét mikor felébred, itt leszek!
-Persze, hogy itt leszel, de most haza kell jönnöd.
-Nem!
-Te akartad. Jimin gyere!- lefogtak és berángattak a kocsiba.
-Utállak titeket!
-Utálj csak.
Mikor haza értek bezártak a szobámba, hogy ne szökjek ki. De arra nem számítottak, hogy van pótkulcsom.
-Hülyék- sétáltam ki a bejárati ajtón. Lementem a parkolóba és keresni kezdtem a kisbuszunkat. Nehezen de megtaláltam. Beültem.
-Hova készülsz?- szólt hátulról Jungkook, amitől kissé szívbajt kaptam.
-Te hülye! Miért ijesztgetsz?
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Yurihoz. De te miért vagy itt?
-Itt maradt a telefonom- mutatta fel a készüléket, amit én azonnal kirántottam a kezéből- Na de miért?
-Hogy ne szólhass senkinek.
-Eszsembe se jutott.
-Persze, de mostantól nem szólalsz meg vagy különben letörlöm a BigBanges képeid.
-De hyung!!
-Mondtam valamit.
Egész úton csönd volt. A kórházban szerencsére beengedtek Yurihoz. Mikor beértem a szobába és megláttam őt újra rám jött a sírhatnék. Leültem mellé és csak néztem őt.
-Hyung jól vagy?
-Nem.
-Tudok segíteni?
-Nem.
-Haza viszel?
-Nem. És mostmár hagyj békén ne szólj hozzám.
-Rendben.
Amikor láttam őt harcolni olyan erősnek láttam, de most...most úgy néz ki mint egy összetört porcelán baba. Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjaink. Ráhajtottam a fejem a kézere. Úgy maradtam egy ideig. Jungkook elaludt. Olyan volt mint egy kis négy éves. Elgondolkodtam és arra jutottam, hogy haza megyünk. Kivittem őt a kocsiba.
-Hyung mit csinálsz?
-Haza megyünk.
-Oh-azzal vissza aludt.
Út közben Jin hívta Jungkookot. Fel vegyem vagy ne? Inkább ne. Otthon fejmosást fogok kapni. Nem baj. Megérte. Jó volt őt látni még akár így is.
-Jungkook ébredj-keltegettem őt mert semmi kedvem nem volt felcipelni.
-Még 10 perc.
-Nincs 10 perc.
-De omma!
-Suga vagyok. Na gyere akkor felviszlek.
Nagy nehezen felvittem. Ő még J-Hopenál is nehezebb. Jin ott ült Rapmonnal a nappaliba.
-Te ho...
-Várj!- szakítottam félbe és elvittem Jungkookot a szobájába- Most mond.
-Te hol  fészkes fenébe voltál?!?!- támadt nekem Jin.
-Yurinál.
-És te, hogy gondoltad, hogy csak úgy megfogod magad és lelépsz?!?
-Úgy, hogy 23 éved vagyok és te nem vagy az anyám. Szóval nem szólhatsz bele.
-De talán szólnod kellett volna.- szált be a vitab Rapmonster.
-Miért? Hogy aztán azt mondhassátok, hogy "dehogy", meg, hogy "szó se lehet róla"?
-De akkor se lehet csak úgy kiosonni!
-Te nem tudod milyen azzal a tudattal lefeküdni aludni, hogy lehet, hogy meghal a szerelmed!-kezdtem megemelni a hangom-Nem értesz meg! Nem tudid, hogy mennyire fáj!
-De ez akkor se megoldás!-már Jin is felemelte a hangját.
-Akkor mi a megoldás? Üljek itthon és várjam, hogy mikor hal meg? Kösz, de ebből nem kérek- elindultam a szobám felé.
-Tudod olyan vagy mint egy rossz tini.
-Nem érdekel- ordibáltam viszza.
Alig aludtam egy pár órát. Csak forgolódtam. Agódtam Yuri miatt. Egy hét gyakorlás fárasztó volt. Főleg mert nem láthattam Yurit. Reggel nehez keltem ki az ágyból. Felöltöztem és elindultam a parkolóba.
-Hova mész?- kérdezte kómásan J-Hope.
-Nem érdekes- és azzal ott hagytam.
A kórházban a 12-es kórteremhez indultam. Út közben megállított egy orvos.
-Maga MR. Min Yoongi?
-Igen.
-Pont jókor jött, a barátnője felébredt.
Elkezdtem szaladni. Be törtem az ajtót. Yuri kómás feje fogadott. Elkezdtem sírni. Oda mentem és megöleltem.
-Annyira hiányoztál Kicsim- súgtam oda neki.
-Te is nekem- és adott egy puszit.

8. Fájdalom

Az ébresztő hallatán szomorú lettem.

Ma munka. Itt kell hagynom őt.

Halkan felöltöztem. Kimentem a konyhába.

-Reggelt-nézett rám Meyu ugyan olyan fejjel mint ahogy én rá.

-Neked is. Van még péksüti?

-Ja.

Meg reggeliztünk, közben megbeszéltük, hogy szombaton csajos nap lesz. Már vettük a cipőnket.

-Várj a telefonom-beszaladtam a szobámba ahol Yoongi aludt.

Elvettem a telefonom. Még oda mentem, hogy adjak neki egy puszit. Közel hajoltam oda adtam a puszit amit akartam. Lassan elkezdte kinyitni a szemét. De jó felkeltettem. Csodás. Hirtelen maga mellé rántott.

-Hova akartál menni Kicsim?

-Dolgozni.

-Muszály?

-Igen. Neked nem kéne?

-Csak kéne.

-De te is menj, na engedj el mert elfogok késni.

-És ha nem engedlek el.

-Sikítok.

-Persze-mászott fölém.

-Azt hiszed hazudok? Hazugnak neveztél, és mellé letepersz?

-Nem igaz.

-Azért vagy fölöttem. Na engedj.

-Mondom, hogy nem.

-De elkések. Kicsim, ne akard, hogy valami rosszat tegyek.

-Nyugodtan- magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ez a csók más volt mint a többi. Ez különleges volt. Kissé én is bele feledkeztem, de folytattam a tervem és fordítottam a helyzetünkön. Aztán elengedtem és leszáltam róla.

-Legközelebb nem kapsz puszit- csak tátott szájjal nézett rám.

Gyorsan kifutottam. 

-Mi tartott eddig?

-Feltartott.
-Mivel?-nézett rám perverzen Meyu.
-Te hülye perverz.
-Héj, nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz.
-Ezt soha nem bánom meg.
-Kapd be.
-Tudod soha nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz- utánoztam a hangját.
-Utállak.
-Én is szeretlek.
A buszon végig röhögcséltünk. A nap hosszú és fárasztó volt. Minden féle hülye betévedt a boltba. Egy néni felpróbált egy tangát és az én véleményemet kérte. Meyu meghalt a kasza mögött. De ez még nem volt semmi a néni azt mondta, hogy én is vegyem fel mert hasonló az alakunk. Most megkaptam meg egy nénitől, hogy annak ellenére, hogy még nem vagyok 30 se de a seggem már olyan mint egy aszalt szilva.  Nagyon kedves. Az még jobb volt mikor egy csapat fiú jött be és lány ruhát kerestek, mivel fogadtak és aki bukta annak bekellet öltöznie lánynak. Azt akarták, hogy nézzem meg mert én értek hozzá. Ott áltam a fülke mellett és vártam, hogy egy ember jön és segítséget kér. Jött is de Meyu megelőzött. Megadta nekem azt az örömöt, hogy meg nézzek egy fiút női ruhában.
-Kész- szólt ki a srác.
Benéztem. Meglepően jól ált neki.
-Jó lesz?
-Jó.
-Ezt csak azért mondja mert minden vendégnek ezt kell mondania.
-Nem. Jól ál.
-Akkor jó lesz egész évben a cikizést hallgatni.
Hirtelen megesett rajta a szívem.
-Várj-kiszaladtam és kerestem valami nem annyira cikis ruhát-ezt próbáld fel.
Nem volt annyira ciki. Sőt ezért nem is biztos, hogy cikizni fogják. Ment fizetni. Mikor mentem volna segíteni egy hölgynek megállított.
-Miért segítettél?
-Mert ez bele tartozik a munkámba.
-Nem úgy, már mint, hogy egy nem annyira ciki ruhát hoztál oda nekem.
-Mert engem is megszivattak csak felelsz vagy merszel és két éven át kaptam a beszólásokat. És nem akartam, hogy ezt más is átélje.
-Köszönöm. Értékes lány vagy.
-Köszi-és el is ment.
Remélem ezzel megkönnyebítettem a dolgát. A nap hátra lévő része nyugisabb volt. Éppen indultam haza. Igen egyedül mivel Meyu elment a szüleihez vacsorázni. Kiértem a pláza elé és megláttam őt. A srácot akinek a lány ruha kellett. Egy csokor virág volt nála
-Szia- köszönt- ezt azért hoztam mert segítettél- nyújtotta nekem a virágot.
-Jaj nem kellett volna.
-De, megúsztam a szivatást. Köszönöm.
-Szívesen de tényleg nem kellett volna. Szívesen tettem.
-Mit tettél szívesen?- hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra néztem. Yoongi volt az. Mellém állt-Hallgatlak Kicsim.
-Fogadtak és lányruhába kellett öltöznie és segítettem, hogy ne legyen nagyon ciki.
-Ahaa, és miért van az a virág a kezedben?
-Ő adta, mert segítettem.
-Értem... Megnézhetem?- oda adtam neki a virágot- szép volt.
-Miért csak volt?- kérdeztem értelmetlen fejjel.
-Ezért- és azzal földhöz vágta és megtaposta.
-Én megyek- mondta a srác.
-Menj is-bunkoskodott Suga.
-Köszi.
-Szívesen- megvártam, hogy elég messze legyen a srác-Ez mi volt?
-Ezt én is kérdezhetném.
-A kérdésemre válaszolj.
-Miért ad neked virágot egy idegen fiú? Szerinted ezt hagytam volna? Mert akkor elég rosszul hiszed.
-De nem kellett volna földhöz vágni azt a rohadt virágot!
-Szerinted mit tettem volna? Te mit csináltál volna ha én egy bombázónak adnék virágot?
-Megsértődtem volna. De miért bombázó? Szerinted én nem vagyok elég szép?
-Nem, én nem mondtam ilyet.
-Csak gondoltál rá. Kössz-elindultam. Könnyeim gyűltek.
-Ne kicsim, ne menj.
-Ne kicsimezz. Inkább keress egy bombázót, én úgy se vagyok elég jó.
-Kicsim, állj már meg!
-Minek, mond meg minek?
-Mert szeretlek és nem akartalak megbántani-hirtelen megálltam és utat engedten könnyeimnek- ne sírj- ölelt magához.
-Tudod, ez már az előtt eszedbe juthatott volna mielőtt leminősítesz. Tudod, hogy most mennyire bokán rúgtál?
-Tudod, hogy nekem se esett jól téged látni egy fiúval látni, aki ráadásul épp egy csokrott ad neked.
-Honnan tudtam volna, hogy ott lesz?- bújtam hozzá-De miért kellett- hirtelen beugrott- te féltékeny vagy.
-Hogyne lennék féltékeny. Bármikor jöhet egy jobb aki miatt elhagysz.
-Szerinted elhagynálak? Ja, hogy az hitted, hogy ott megcsallak. Azt hitted olyan könnyen ott tudnálak hagyni?
-Nem, de te se reagáltál volna jobban. Gyere menjünk haza. Itt parkolok valahol.
Miután megtaláltuk az autót Yoongi beült az anyós ülésre.
-Mit csinálsz?- érdeklödtem.
-Beülök, ja nem mondtam, hogy te vezetsz?
-Valahogy elfelejtetted.
-De most már tudod.
-De én nem vezetek.
-De.
-De nem.
-Kicsim kérlek. Érdekel, hogy, hogy vezetsz.
-Az ne érdekeljen.
-Nah kicsim.
-Ahj minek kellett nekem joksi?- ültem be a kormányhoz.
Már indultunk volna de hívtak.
-Várj. Igen?
-Szia Yuri.
-J-Hope? Honnan tudod a számom?
-Nem kutatokdtam V-vel, Jiminnel és Jungkookal Yoongi telefonjában...
-Annyira gyerekesek vagytok.
-Jó tudom, de most hol vagytok?
-Haza felé indultunk.
-Akkor gondolom hyung vezet.
-Nem.
-Te vezetsz?
-Igen.
-Én is menni akarok.
-Hogy tudnál jönni?
-Oda sétálok.
-Persze. Na szia J-Hope.
-Neeeeeeeeeeeee- csak ennyit lehetet hallani mikor letettem.
-Mehetünk? Bekötötted magad?
-Igen és igen.
-Biztos, hogy akarod te ezt?
-Biztos.
-Bármi is történik én szeretlek.
-Én is szeretlek és bízok benned.
-Köszönöm- csókoltam meg- Akkor induljunk.
Lassan elindultunk, semmi gond. Az út eddig nyugodt. Megyünk szépen.
-Na látod, hogy ügyes vagy Kicsim- mondta Yoongi, mikor felfigyeltem egy nőre. Az a nő volt az.
-Azt a szőrös talpú yeti Román kurva anyádat.
-Na, ezt most miért?
-Nem neked. Ott az a nő akit megtámadtam.
-Az a szőke a kávézó előtt. De biztos?
-100%, hogy ő az. Most meg kapod, a kurva anyád.
-Kicsim nehogy kiszálj vagy itt hagylak.
-De megakadályozott abban, hogy lássalak.
-Az nem elég nyomós ok, hogy most itt csak úgy megtámadd.
-De kicsim.
-Nincs semmi kicsim. Menj tovább.
-Találkozunk még.
-Jaj menj már!
-Nézd rám mutogat!- mutattam én is rá.
-Hagyjad már!
-Ott az a ruha amit meg akartam venni-tereltem a témát, hogy kiszállhassak.
-Megvesszük?- bólogattam, igazából csak ki akartam szállni. Hátha csinál valamit a hárpia.
Bementünk a boltba. Még vagy három ruhát kinéztem. Felpróbált, de egyik se tetszett. Utána elmentünk fagyizni.
-Miért nem voltak jók a ruhák- sétáltunk ki az üzletből.
-Nem áltak jól.
-Nekem tetszett.
-Jó de- és nekem jött az az áspiskígyó- nem látsz a szemedtől vagy mi?
-Jaj sa- te vagy az a csaj akivel össze vesztem.
-Jó, hogy észre veszed. De mi szarért nem tudsz figyelni?
-Ki vesz észre egy ilyem Miss Anoreksziát?
-Jaj bocs. Tudom, hogy te hozzá vagy szokva a nagy seggedhez de tudod nem mindenki zabál meg két kiló tortát egy nap.
-Uuuuuh- halatszott a tömegtől.
-Olyan ronda vagy, hogy még az anyád se válalna fel.
-Olyan ronda vagy, hogy mikor próbálsz flörtölni a pasikkal akkor süket, némának tettetik magukat.
-Láttom anyád szar alakját örökölted.
-Most lett elegem-szaladtam neki-MI A KURVA ANYÁDAT MONDTÁL??
-KUSSOLJ RIBANC-bevertem neki egyett és kirúgtam a lábát.
-Ezért ne kezdegess velem- megfordultam és elindultam. Hirtelen valamit hozám vágott. Megfordultam és arcba vert egy vascsővel ami eddig a földön volt. A szám vérezni kezdett. Elmosolyodtam aztán gyomron rúgtam. Próbált felállni de vissza rúgtam.
-Kicsim álj le!- rántott hátra Suga.
-Jó a- hirtelen meglőtt. Lassan előre estem.
-Úristen! Te hülye vagy?!- egyre lejebb estem- Kicsim, jól vagy?
-Szeretlek- már a földön fekve tartott.
-Én is- kulcsolta össze a kezünk.
-Nem hagylak itt.
-Nem is engedném. Ne csukd be a szemed. Ne csukd be. Erős vagy. Kérlek- csuklott el a hangja.
Próbáltam nyitva tartani a szemem. Yoongi végig bíztatott. De már nem bírtam elkezdtem leengedni a szemem.
-Ne kicsim! Ne!- egyre jobban sírt.
-Szeretlek-és lecsuktam a szemem.