1. Rész 

Az utazás

Tudom hogy ez első résznek rövid. De igérem, hogy a következő részek hosszabbak lesznek!


Végre vége ennek a rémálomnak.Irány Korea! Új élet új esélyek. Igaz nehéz elválnom Apától, de jó lesz ott nekem.
-Nagyon hiányozni fogsz!
-Te is Apu de ne feledd Karácsonykor jövök. Meg egyébkén is meg lesztek Natalival-Natali apu "barátnője"-De mostmár megyek mert lekésem a gépet.
Még utoljára megöleltem apát és mentem. A gépen elfoglaltam a helyem mikor egy 120 kilós nénike ült mellém. Ha nem evett aludt, de azt is a legszebb módon. Én is megpróbáltam követni a példáját ezért lehunytam a szemem. De mivel a "kedves" hölgy...hölgy? Disznó olyan hangosan horkolt, hogy még az első osztályon is hallották. Kérleltem Istent, hogy adjon türelmet mert ha erőt ad akkor óvadékot is küldjön. Nagy nehezen elnyomott az álom. Szerintem aludtam egy-két órát. Nagy nehezen kinyitottam a szemem, ránéztem az órára. Vagy hat órát. Nem baj. Lassan kezdett leszálni a gép. Éljen itt vagyunk Koreába

Mikor oda értem az új otthonomhoz azt hittem elájulok. Amikor apa azt mondta, hogy óriási akkor azt hittem, hogy viccel. Miközben kipakoltam a már berendezett házamat...Házam...Tetszik ez szó.És mi közben a Sistar Touch my body-ra táncoltam a gardróbban találtam egy kisé poros régi karton dobozt.
-Esküvői képek/videók?-néztem banbán a dobozra.
Elkezdetm nézegetni a képeket.
-Ez anya és apa-futottam ahogy tudtam és elindítottam az egyik videót ami a kezemben akadt. Könnybe lábatt a szemem mikor megláttam anyát. Milyen szép volt. Olyan kicsi voltam mikor elment, hogy nem is emlékezdtem rá. Annyira boldogok voltak. Az estét már nem pakolással inkább a videók és képek nézegetésével töltöttem. Majd holnap pakolok. Már éjfél volt mikor úgy döntöttem, hogy megyek lefekszek. De nem törődtem vele holnap úgy is csak pakolok.