2. Rész 

A találkozás

Reggel besütött a nap a szobámba. Gondoltam lehet 7-8 óra. Lassan kinyitottam a szemem. Kibatyogtam a konyhába mikor megláttam az órán. Már 11 óra van. Gyorsan felöltöztem a maradék cuccokat kipakoltam és leültem a laptopom elé. Állást keressek vagy az interneten szörfözzek? Még mielőtt dönthettem volna valaki Skypon hívott. 

-Szia apa!

-Szia hercegnőm! Jól érzed magad?

-Persze!-hirtelen eszembe jutottak a videók-Apa miért voltak ebben a házba az esküvő videóid anyával?

-Oh hát megtaláltad? Tudod még mielőtt Anyáddal Europába költöztünk volna abban a házban éltünk. Gondoltuk megtartjuk, hogy mire felnősz ott lakhass.

-Oh. És, hogy vagytok Natalival?-láttam apán, hogy bántotta amikor vissza kellett emlékeznie anyára ezért témát váltottam.

-Mi jól vagyunk. Holnap elutazunk az egyik barátom nyaralójába.

-Akkor menj pakolni! Ne csak Natali pakoljon egyedül.

-Megyek. Tényleg elkezdtél már állast keresni?

-Igen most akartam elkezdeni

-Ja akkor nem zavarlak. Szia hercegnőm!

-Te sose zavarsz. Szia apu!

Mivel már apa is felhozta akkor állást keresünk. Pincér. Az lesz  a B terv ha nem találok jobb állást. Állat orvos. Nem. Újságíró. Nem. Virágbolt. Nem. Ajj ez így nem fog menni. Akkor újságban. Ez az jó lesz. Egy női ruhaboltba keresnek alkalmazottat. El is küldöm az ön életrajzomat. Akkor már csak arra kell várni, hogy vissza jelezzenek. Hirtel jelzett a laptopom. Már is vissza írtak? Ez feletébb fura. Nem baj, biztos van rá ésszerű magyarázat. 

-Értesítjük önt, hogy az önéletrajz alapjám fel van véve- olvastam a levelet- Igen, igen, igen, igen- visongtam.-És már holnap reggel 08:00 kezdhetek. Ne hát ez már nem annyira jó mert holnap lustulást terveztem. 

Boldogan mentem a konyhába a hütő felé amikor rájöttem, hogy hol lenne teli a hütő mikor tegnap jöttem és még akkor se vásároltam.

-Ahj Yuri azért ennyire te se lehetsz hülye!

Akkor most go a boltba. Szerencsére nem annyira messze itt egy kis áruház.

Miközben sétáltam az áruház felé megfigyeltem a helyet. Egy kereszteződéshez értem. Indultam is volna át mikor valaki visszarántott és csak utána láttam, hogy egy autó akkor ment el.

Megfordultam, hogy lássam ki volt az én "megmentőm". Egy nálam félfejjel magasabb rózsaszíneshajú srác.

-Legközelebb nézz körül!-mondta mosolyogva.

Szóval nem dorgálni akart.

-Rendben. Köszönöm!

-Ahj Suga gyere már mert majd éhen döglök- szólt egy másik fiú aki elég törpe volt.

-Azért éhen ne dögölj.

-De ha még sokáig fogod húzni az időt az lesz.

-Jójó megyek már töpszli. Temeg vigyázz magadra!
-Oké?- néztem banba fejjel.
Ő csak rám mosolygott. Szóval a megmentőm neve Suga és a mosolya eszméletlen. De miért ilyen ismerős?
Inkább abba hagytam a gondolkodás és ementem az áruházba. Mikor haza értem már nagyon éhes voltam. Gyorsan összedobtam valamit. Leültem a tv-hez és elkezdzetem kapcsolgatni a csatornákat miközben ettem. Úgy döntöttem, hogy jó lesz az egyik zene csatornán. Kimentem a konyhába miközben vissza felé halattam a nappaliba az üditőmmel meghallottam egy új számot amit már otthon is hallottam. Leültem és csak utána láttam.
-Ő mentett meg! Suga! Egy idol mentett meg???-elállt a szavam- Yuri, nyugi nem biztos, hogy ő volt az. Ott az a gyerek akit töpszlinek nevezett!!  Oké Yuri mire hazamész biztos megkattansz.
Még egy ideig néztem a kilpet utána úgy döntöttem, hogy megyek lezuhanyzok és lefekszem aludni mert a végén tényleg megkattanok.
Ahoz képest, hogy kilenckor mentem aludni sikerült éjfélkor elaludnom. Reggel fáradtan nyomtam ki az ébresztőt. Ki kerestem mit veszek fel. Egy farmer rövidnadrág és egy szellős fehér pulcsi mellett döntöttem. Gyorsan megettem egy péksütit, felvettem a fehér tornacipőm és mentem. Szerencsére elértem a buszt. Először keresgélnem kellett a boltot a plázában de megtaláltam. Egy felhőtlen mosolyú lány ült a pénztár mögött.
-Szia biztos te lehetsz Yuri.
-Szia Meyu! Igen én lennék.
-Honnan tudod a nevem?- nézett rám összezavartan
-Ott van a névtábládon- kuncogtam
-Ja mindig elfelejtem. Tényleg ha már névtábláról van szó. Itt a tiéd Yuri.
Mivel még nem jöttek vendégek ezért beszélgetünk. Nagyon kedves és vicces lány. Nála jó benyomást kell tennem. Mint a többi embernél az országban.
-És hol laksz?-kérdezte
-Van egy házam ami apámé volt még mielőtt kiköltözött Europába. És te?
-Én éppen egy új albérletet keresek.
Elgondolkoztam.
-Figyelj...nekem túl nagy a ház, te albérletet keresel. Költözz hozzám.
-Jaj de cuki vagy- ölelt meg- akkor majd hétvégén át cuccolok ha nem baj.
-Tessék itt a címem.
-Azta nem is tudtam, hogy ilyen közel laksz a BTS-hez!
-Honnan tudtad volna?- nevettem
-Nem tudom- nevetett velem
-De ez így már mindent meg magyaráz.
-Mit, hogy ennyire hülye vagyok?
Egyszerre tört fel belőlünk röhögés
-Nem-álltam le a hahotázással
-Akkor mit?- komolyodott meg ő is.
Hirtelen belépett egy vevő. Mondjuk elég érdekes volt, hogy egy nagymama itt akar vásárolni
-Majd el mondom.
-Jó napot! Miben segíthetek?
-Kedveském merre találom a mosdót?
Meyu csak mögöttem röhögött.
-Menjen fel a másodikara ott lesz
-Köszönöm.
Vissza mentem hahotázó barátnőm mellé.
-Amég nem jön egy ujjab "vendég"- macskakörmözött a levegőbe- meséld el mit értesz.
-Tegnap mikor vásárolni mentem akkor majdnem elütött egy autó.
-Úristen tényleg????
-Igen, de valaki vissza rántott valami,...hogy felejthettem el a nevét????
-Csak gondolkozz!
-S,s,s-gondolkadtam ahogy csak tudtam-Suga! Igen Suga!
-Úristen!!! Tényleg megfogta a kezed???
-Igen. De ebben mi ilyen nagy cucc?
-Te eskü hülyébb vagy mint én. Ooo jött egy  vendég, meg még egy, meg még egy.
-Megyek kiszolgálom őket.
Elég gyorsan eltelt ez a nap. Meyu-val telefonszámot cseréltünk. Haza felé batyogtam. Végig a földet néztem és gondolkodtam. Vajon miért olyan nagy szám? Mert idol? Folytattam volna még a gondolat menetem mikor neki mentem egy kemény felső testnek.
-Jaj sajnálom- felnéztem és láttam, hogy ő Suga- tényleg sajnálom nagyon ügyettlen vagyok.
-Semmi baj- furcsán nézett rám
-Mi az?
-Nem te vagy az a lány akit tegnap vissza rántottam az útról?
-De, én lennék az- hajtottam le a fejem, mert elpirultam-nagyon széggyelem magam
-Nem kell bárkivel meg esik- hajolt le arcomhoz és rám mosolygott- De most már tudnom kell a neved.
-Ő
-Mi az nem tudod a neved?
-De tudom csak...
-Csak?
-Neked miért kéne egy ügyettlen lány neve?
-Miért ne?
-Yuri-motyogtam
-Nem hallottam
-Yuri
-Szóval kedves Yuri én Su-hirtelen abba hagyta a mondatot-Yoongi vagyok.
-Örülök a találkozásnak kedves Yoongi
-Én is örvendek kedves Yuri- hajolt meg előttem és megcsókolta a kezem
Elkezdtem kuncogni. Elmosolyodott
-Nincs kedved meg inni velem egy kávét?
-Nem kávézom
-Az jó mert én se- elkezdtem nevetni
-Akkor miért kávézni hívtál?
-Mert valahova elkellet hívnalak. Akkor mondjuk menjünk....fagyizni.
Elgondolkodtam.
-Na?
-Rendben
Elindultunk a házam irányába.
-És hány éves vagy?
-20. És te?
-23. Hol laksz?
-Előbb elmentünk egy kék ház mellett.
-Igen
-Ott lakok
-Abban a nagy házban tök egyedül?
-Hát a hétvégén beköltözik a barátnőm.
-Értem. Itt vagyunk.
Egy aranyos kis fagyizó mellett áltunk meg.
-Mit kértek?
-Kezd csak-mondta Yoongi
-Akkor egy almásat kérek
-Tessék
-Én egy citromosat.
Már nyúltam volna a pénztárcámért de Yoongi megelőzött. Mikor kiértünk elindultunk egy park felé.
-Igazán nem kellett volna kifizetned.
-Dehogy nem, hogy nézett volna ki ha te fizetsz az illetlen.
Elkezdtem forgatni a szemem.
-Jaj ne forgasd a szemed
-Baj?
-Igen
-Akkor direkt csinálom
-Ne már
Rá mosolyogtam
-Ez már jobban tetszik
Lehorgasztottam a szám
-Te direkt húzni akarod az agyam?
-Mmm...ja-mosolyogtam újra
Ő is rám mosolygot. Ahw miért van ilyen szép mosolya? A fogai fénylenek mint a nap. Apropó nap, hol a nap? Elkezdtem a táskámba turkálni
-Úristen már ennyi az idő???
-Miért mennyi?
-Már nyolc óra.
-Akkor gyere haza kisérlek
-Jaj igazán nem kell
-De-megcsörrent a telefonja- Igen? A parkban. Egyedül. Megyek. Ott tartottam, hogy veled megyek és kész.
-Jó.
Mikor a házam elé értünk elkérte a telefon számom
-De remélem nem fogsz hajnalba zaklatni.
-Neem.
-Remélem is.
Mikor beértem gyorsan lezuhanyoztam és elaludtam. Mikor üzenetem jött KakaoTalkon.

Jó északát! :)

Kissé elmosolyodtam aztán folytattam az alvást.