8. Fájdalom

Az ébresztő hallatán szomorú lettem.

Ma munka. Itt kell hagynom őt.

Halkan felöltöztem. Kimentem a konyhába.

-Reggelt-nézett rám Meyu ugyan olyan fejjel mint ahogy én rá.

-Neked is. Van még péksüti?

-Ja.

Meg reggeliztünk, közben megbeszéltük, hogy szombaton csajos nap lesz. Már vettük a cipőnket.

-Várj a telefonom-beszaladtam a szobámba ahol Yoongi aludt.

Elvettem a telefonom. Még oda mentem, hogy adjak neki egy puszit. Közel hajoltam oda adtam a puszit amit akartam. Lassan elkezdte kinyitni a szemét. De jó felkeltettem. Csodás. Hirtelen maga mellé rántott.

-Hova akartál menni Kicsim?

-Dolgozni.

-Muszály?

-Igen. Neked nem kéne?

-Csak kéne.

-De te is menj, na engedj el mert elfogok késni.

-És ha nem engedlek el.

-Sikítok.

-Persze-mászott fölém.

-Azt hiszed hazudok? Hazugnak neveztél, és mellé letepersz?

-Nem igaz.

-Azért vagy fölöttem. Na engedj.

-Mondom, hogy nem.

-De elkések. Kicsim, ne akard, hogy valami rosszat tegyek.

-Nyugodtan- magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ez a csók más volt mint a többi. Ez különleges volt. Kissé én is bele feledkeztem, de folytattam a tervem és fordítottam a helyzetünkön. Aztán elengedtem és leszáltam róla.

-Legközelebb nem kapsz puszit- csak tátott szájjal nézett rám.

Gyorsan kifutottam. 

-Mi tartott eddig?

-Feltartott.
-Mivel?-nézett rám perverzen Meyu.
-Te hülye perverz.
-Héj, nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz.
-Ezt soha nem bánom meg.
-Kapd be.
-Tudod soha nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz- utánoztam a hangját.
-Utállak.
-Én is szeretlek.
A buszon végig röhögcséltünk. A nap hosszú és fárasztó volt. Minden féle hülye betévedt a boltba. Egy néni felpróbált egy tangát és az én véleményemet kérte. Meyu meghalt a kasza mögött. De ez még nem volt semmi a néni azt mondta, hogy én is vegyem fel mert hasonló az alakunk. Most megkaptam meg egy nénitől, hogy annak ellenére, hogy még nem vagyok 30 se de a seggem már olyan mint egy aszalt szilva.  Nagyon kedves. Az még jobb volt mikor egy csapat fiú jött be és lány ruhát kerestek, mivel fogadtak és aki bukta annak bekellet öltöznie lánynak. Azt akarták, hogy nézzem meg mert én értek hozzá. Ott áltam a fülke mellett és vártam, hogy egy ember jön és segítséget kér. Jött is de Meyu megelőzött. Megadta nekem azt az örömöt, hogy meg nézzek egy fiút női ruhában.
-Kész- szólt ki a srác.
Benéztem. Meglepően jól ált neki.
-Jó lesz?
-Jó.
-Ezt csak azért mondja mert minden vendégnek ezt kell mondania.
-Nem. Jól ál.
-Akkor jó lesz egész évben a cikizést hallgatni.
Hirtelen megesett rajta a szívem.
-Várj-kiszaladtam és kerestem valami nem annyira cikis ruhát-ezt próbáld fel.
Nem volt annyira ciki. Sőt ezért nem is biztos, hogy cikizni fogják. Ment fizetni. Mikor mentem volna segíteni egy hölgynek megállított.
-Miért segítettél?
-Mert ez bele tartozik a munkámba.
-Nem úgy, már mint, hogy egy nem annyira ciki ruhát hoztál oda nekem.
-Mert engem is megszivattak csak felelsz vagy merszel és két éven át kaptam a beszólásokat. És nem akartam, hogy ezt más is átélje.
-Köszönöm. Értékes lány vagy.
-Köszi-és el is ment.
Remélem ezzel megkönnyebítettem a dolgát. A nap hátra lévő része nyugisabb volt. Éppen indultam haza. Igen egyedül mivel Meyu elment a szüleihez vacsorázni. Kiértem a pláza elé és megláttam őt. A srácot akinek a lány ruha kellett. Egy csokor virág volt nála
-Szia- köszönt- ezt azért hoztam mert segítettél- nyújtotta nekem a virágot.
-Jaj nem kellett volna.
-De, megúsztam a szivatást. Köszönöm.
-Szívesen de tényleg nem kellett volna. Szívesen tettem.
-Mit tettél szívesen?- hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra néztem. Yoongi volt az. Mellém állt-Hallgatlak Kicsim.
-Fogadtak és lányruhába kellett öltöznie és segítettem, hogy ne legyen nagyon ciki.
-Ahaa, és miért van az a virág a kezedben?
-Ő adta, mert segítettem.
-Értem... Megnézhetem?- oda adtam neki a virágot- szép volt.
-Miért csak volt?- kérdeztem értelmetlen fejjel.
-Ezért- és azzal földhöz vágta és megtaposta.
-Én megyek- mondta a srác.
-Menj is-bunkoskodott Suga.
-Köszi.
-Szívesen- megvártam, hogy elég messze legyen a srác-Ez mi volt?
-Ezt én is kérdezhetném.
-A kérdésemre válaszolj.
-Miért ad neked virágot egy idegen fiú? Szerinted ezt hagytam volna? Mert akkor elég rosszul hiszed.
-De nem kellett volna földhöz vágni azt a rohadt virágot!
-Szerinted mit tettem volna? Te mit csináltál volna ha én egy bombázónak adnék virágot?
-Megsértődtem volna. De miért bombázó? Szerinted én nem vagyok elég szép?
-Nem, én nem mondtam ilyet.
-Csak gondoltál rá. Kössz-elindultam. Könnyeim gyűltek.
-Ne kicsim, ne menj.
-Ne kicsimezz. Inkább keress egy bombázót, én úgy se vagyok elég jó.
-Kicsim, állj már meg!
-Minek, mond meg minek?
-Mert szeretlek és nem akartalak megbántani-hirtelen megálltam és utat engedten könnyeimnek- ne sírj- ölelt magához.
-Tudod, ez már az előtt eszedbe juthatott volna mielőtt leminősítesz. Tudod, hogy most mennyire bokán rúgtál?
-Tudod, hogy nekem se esett jól téged látni egy fiúval látni, aki ráadásul épp egy csokrott ad neked.
-Honnan tudtam volna, hogy ott lesz?- bújtam hozzá-De miért kellett- hirtelen beugrott- te féltékeny vagy.
-Hogyne lennék féltékeny. Bármikor jöhet egy jobb aki miatt elhagysz.
-Szerinted elhagynálak? Ja, hogy az hitted, hogy ott megcsallak. Azt hitted olyan könnyen ott tudnálak hagyni?
-Nem, de te se reagáltál volna jobban. Gyere menjünk haza. Itt parkolok valahol.
Miután megtaláltuk az autót Yoongi beült az anyós ülésre.
-Mit csinálsz?- érdeklödtem.
-Beülök, ja nem mondtam, hogy te vezetsz?
-Valahogy elfelejtetted.
-De most már tudod.
-De én nem vezetek.
-De.
-De nem.
-Kicsim kérlek. Érdekel, hogy, hogy vezetsz.
-Az ne érdekeljen.
-Nah kicsim.
-Ahj minek kellett nekem joksi?- ültem be a kormányhoz.
Már indultunk volna de hívtak.
-Várj. Igen?
-Szia Yuri.
-J-Hope? Honnan tudod a számom?
-Nem kutatokdtam V-vel, Jiminnel és Jungkookal Yoongi telefonjában...
-Annyira gyerekesek vagytok.
-Jó tudom, de most hol vagytok?
-Haza felé indultunk.
-Akkor gondolom hyung vezet.
-Nem.
-Te vezetsz?
-Igen.
-Én is menni akarok.
-Hogy tudnál jönni?
-Oda sétálok.
-Persze. Na szia J-Hope.
-Neeeeeeeeeeeee- csak ennyit lehetet hallani mikor letettem.
-Mehetünk? Bekötötted magad?
-Igen és igen.
-Biztos, hogy akarod te ezt?
-Biztos.
-Bármi is történik én szeretlek.
-Én is szeretlek és bízok benned.
-Köszönöm- csókoltam meg- Akkor induljunk.
Lassan elindultunk, semmi gond. Az út eddig nyugodt. Megyünk szépen.
-Na látod, hogy ügyes vagy Kicsim- mondta Yoongi, mikor felfigyeltem egy nőre. Az a nő volt az.
-Azt a szőrös talpú yeti Román kurva anyádat.
-Na, ezt most miért?
-Nem neked. Ott az a nő akit megtámadtam.
-Az a szőke a kávézó előtt. De biztos?
-100%, hogy ő az. Most meg kapod, a kurva anyád.
-Kicsim nehogy kiszálj vagy itt hagylak.
-De megakadályozott abban, hogy lássalak.
-Az nem elég nyomós ok, hogy most itt csak úgy megtámadd.
-De kicsim.
-Nincs semmi kicsim. Menj tovább.
-Találkozunk még.
-Jaj menj már!
-Nézd rám mutogat!- mutattam én is rá.
-Hagyjad már!
-Ott az a ruha amit meg akartam venni-tereltem a témát, hogy kiszállhassak.
-Megvesszük?- bólogattam, igazából csak ki akartam szállni. Hátha csinál valamit a hárpia.
Bementünk a boltba. Még vagy három ruhát kinéztem. Felpróbált, de egyik se tetszett. Utána elmentünk fagyizni.
-Miért nem voltak jók a ruhák- sétáltunk ki az üzletből.
-Nem áltak jól.
-Nekem tetszett.
-Jó de- és nekem jött az az áspiskígyó- nem látsz a szemedtől vagy mi?
-Jaj sa- te vagy az a csaj akivel össze vesztem.
-Jó, hogy észre veszed. De mi szarért nem tudsz figyelni?
-Ki vesz észre egy ilyem Miss Anoreksziát?
-Jaj bocs. Tudom, hogy te hozzá vagy szokva a nagy seggedhez de tudod nem mindenki zabál meg két kiló tortát egy nap.
-Uuuuuh- halatszott a tömegtől.
-Olyan ronda vagy, hogy még az anyád se válalna fel.
-Olyan ronda vagy, hogy mikor próbálsz flörtölni a pasikkal akkor süket, némának tettetik magukat.
-Láttom anyád szar alakját örökölted.
-Most lett elegem-szaladtam neki-MI A KURVA ANYÁDAT MONDTÁL??
-KUSSOLJ RIBANC-bevertem neki egyett és kirúgtam a lábát.
-Ezért ne kezdegess velem- megfordultam és elindultam. Hirtelen valamit hozám vágott. Megfordultam és arcba vert egy vascsővel ami eddig a földön volt. A szám vérezni kezdett. Elmosolyodtam aztán gyomron rúgtam. Próbált felállni de vissza rúgtam.
-Kicsim álj le!- rántott hátra Suga.
-Jó a- hirtelen meglőtt. Lassan előre estem.
-Úristen! Te hülye vagy?!- egyre lejebb estem- Kicsim, jól vagy?
-Szeretlek- már a földön fekve tartott.
-Én is- kulcsolta össze a kezünk.
-Nem hagylak itt.
-Nem is engedném. Ne csukd be a szemed. Ne csukd be. Erős vagy. Kérlek- csuklott el a hangja.
Próbáltam nyitva tartani a szemem. Yoongi végig bíztatott. De már nem bírtam elkezdtem leengedni a szemem.
-Ne kicsim! Ne!- egyre jobban sírt.
-Szeretlek-és lecsuktam a szemem.