9. Fájdalom 2

Különleges rész.

Suga POV

-Kicsim ne! Ne!

-Szeretlek- súgta oda nekem és lehunyta a szemét.

-Hogy lőhetted meg?

-É-én sajnálom- dadogott a csaj.

-Ezt ugye nem gondolod komolyan? Lehet, hogy most öltél meg egy embert és ennyit tudsz mondani, hogy "sajnálom". Legalább azokat a kurva mentőket hívd már! Nem lesz baj igérem- öleltem magamhoz Yurit.
Az hülye ribi nem hívta a mentőket. Az egyik szemtanu segített. A mentők nem sokára kiérkeztek. Kórházba menet fel hívtak a fiúk, de nem vettem fel. Csak egy üzenetett küldtem, hogy a kórházban tartunk. Kint ültem a folyosón amig az orvosok Yurit le kezelték. A könnyeim még mindig hullotak.
-Haver jól vagy? Mi történt?- ült le mellém Jimin.
-Suga. Próbáld elmondani- bíztatott Jin.
-Mentünk haza és meglátta azt a csajt akivel múltkor össze veszett de nem csinált semmit. Bementünk egy ruha boltba mert tetszett neki egy ruha, de azt mondta, hogy  szerinte nem állt jól neki. Aztán bementünk egy fagyizóba- meg álltam mert tudtam, hogy lassan itt az ok ami miatt itt vagyunk.
-Nyugi, csak nyugodtan van időnk. Nem kell sietned- Jin bróbált nyugtatni.
-Ha most elmondod akkor könnyebb lesz. Tudunk majd segíteni-bíztatott Jimin.
-Mikor kijöttünk, a csaj neki ment Yurinak- kezdtek eltünni a könnyeim.
-Mármint, hogy megtámadta vagy mi?
-Nem, csak neki sétált. Aztán elkezdtek szócsatázni. Yuri jól kezelte a helyzetet, de a csaj megsértette az anyját. És mivel Yurinak rossz emléke van az anyjával ezért megtámadta a lányt. Bevert neki egyet, aztán kirúgta a lábát. Elindult felém, de a csaj hozzá vágott valamit aztán arcba vert egy vascsővel. Yuri gyomron rúgta. A csaj a földön kötött ki. Próbált fel állni, de Yuri vissza rúgta. Szóltam Yurinak, hogy most már ténylég áljon le. Ő elindult felém és a csaj- újra előtörtek a könnyeim-meglőtte.
-Mi? Hívtátok a rendőrséget?-kérdezősködött Rapmon.
-Még nem. Nem volt időm. Miért nem tudtam meg védeni? Annyira rossz barát vagyok.
-Te a pasija vagy?-lepődött meg Jungkook.
-Ez most nem a legfontosabb-szólt ra Jin Jungkookra- Ez nem a te hibád. Ne hibáztasd magad. Ez se a te se Yuri hibája- nyugtatott.
-Felhívom a rendőrséget és feljelentést teszünk- vette a kezébe Rapmon a telefont és elvonult.
-Miért vele történt ez? És előtte össze vesztünk ez a legroszabb.
-Mi történt?- érdeklődött J-Hope.
-Láttam egy sráccal.
-Megcsalt??- kerekedett ki V szeme.
-Nem dehogy, csak segített egy srácnak mert fogadtak és csaj ruhát kellett felvennie.
-Értem.
-Elnézést- lépet oda doktor.
-Igen- álltam fel- jól van?
-A hölgynek nincs baja, de...
-Mi de?
-Nem biztos, hogy a héten felébred a kómából. És ha nagyon elhúzódik a kóma...
Hirtelen vissza estem a székre. A sírást nem bírtam abba hagyni. A fiúk haza akartak vinni, de nem engedtem.
-Suga haza kell jönnöd!- veszekedett velem Rapmonster.
-De nem akarok! Itt akarok lenni! Nem hagyom itt! Nem hagyom cserben! Én fogni fogom a kezét mikor felébred, itt leszek!
-Persze, hogy itt leszel, de most haza kell jönnöd.
-Nem!
-Te akartad. Jimin gyere!- lefogtak és berángattak a kocsiba.
-Utállak titeket!
-Utálj csak.
Mikor haza értek bezártak a szobámba, hogy ne szökjek ki. De arra nem számítottak, hogy van pótkulcsom.
-Hülyék- sétáltam ki a bejárati ajtón. Lementem a parkolóba és keresni kezdtem a kisbuszunkat. Nehezen de megtaláltam. Beültem.
-Hova készülsz?- szólt hátulról Jungkook, amitől kissé szívbajt kaptam.
-Te hülye! Miért ijesztgetsz?
-Ez nem válasz a kérdésemre.
-Yurihoz. De te miért vagy itt?
-Itt maradt a telefonom- mutatta fel a készüléket, amit én azonnal kirántottam a kezéből- Na de miért?
-Hogy ne szólhass senkinek.
-Eszsembe se jutott.
-Persze, de mostantól nem szólalsz meg vagy különben letörlöm a BigBanges képeid.
-De hyung!!
-Mondtam valamit.
Egész úton csönd volt. A kórházban szerencsére beengedtek Yurihoz. Mikor beértem a szobába és megláttam őt újra rám jött a sírhatnék. Leültem mellé és csak néztem őt.
-Hyung jól vagy?
-Nem.
-Tudok segíteni?
-Nem.
-Haza viszel?
-Nem. És mostmár hagyj békén ne szólj hozzám.
-Rendben.
Amikor láttam őt harcolni olyan erősnek láttam, de most...most úgy néz ki mint egy összetört porcelán baba. Megfogtam a kezét és összekulcsoltam az ujjaink. Ráhajtottam a fejem a kézere. Úgy maradtam egy ideig. Jungkook elaludt. Olyan volt mint egy kis négy éves. Elgondolkodtam és arra jutottam, hogy haza megyünk. Kivittem őt a kocsiba.
-Hyung mit csinálsz?
-Haza megyünk.
-Oh-azzal vissza aludt.
Út közben Jin hívta Jungkookot. Fel vegyem vagy ne? Inkább ne. Otthon fejmosást fogok kapni. Nem baj. Megérte. Jó volt őt látni még akár így is.
-Jungkook ébredj-keltegettem őt mert semmi kedvem nem volt felcipelni.
-Még 10 perc.
-Nincs 10 perc.
-De omma!
-Suga vagyok. Na gyere akkor felviszlek.
Nagy nehezen felvittem. Ő még J-Hopenál is nehezebb. Jin ott ült Rapmonnal a nappaliba.
-Te ho...
-Várj!- szakítottam félbe és elvittem Jungkookot a szobájába- Most mond.
-Te hol  fészkes fenébe voltál?!?!- támadt nekem Jin.
-Yurinál.
-És te, hogy gondoltad, hogy csak úgy megfogod magad és lelépsz?!?
-Úgy, hogy 23 éved vagyok és te nem vagy az anyám. Szóval nem szólhatsz bele.
-De talán szólnod kellett volna.- szált be a vitab Rapmonster.
-Miért? Hogy aztán azt mondhassátok, hogy "dehogy", meg, hogy "szó se lehet róla"?
-De akkor se lehet csak úgy kiosonni!
-Te nem tudod milyen azzal a tudattal lefeküdni aludni, hogy lehet, hogy meghal a szerelmed!-kezdtem megemelni a hangom-Nem értesz meg! Nem tudid, hogy mennyire fáj!
-De ez akkor se megoldás!-már Jin is felemelte a hangját.
-Akkor mi a megoldás? Üljek itthon és várjam, hogy mikor hal meg? Kösz, de ebből nem kérek- elindultam a szobám felé.
-Tudod olyan vagy mint egy rossz tini.
-Nem érdekel- ordibáltam viszza.
Alig aludtam egy pár órát. Csak forgolódtam. Agódtam Yuri miatt. Egy hét gyakorlás fárasztó volt. Főleg mert nem láthattam Yurit. Reggel nehez keltem ki az ágyból. Felöltöztem és elindultam a parkolóba.
-Hova mész?- kérdezte kómásan J-Hope.
-Nem érdekes- és azzal ott hagytam.
A kórházban a 12-es kórteremhez indultam. Út közben megállított egy orvos.
-Maga MR. Min Yoongi?
-Igen.
-Pont jókor jött, a barátnője felébredt.
Elkezdtem szaladni. Be törtem az ajtót. Yuri kómás feje fogadott. Elkezdtem sírni. Oda mentem és megöleltem.
-Annyira hiányoztál Kicsim- súgtam oda neki.
-Te is nekem- és adott egy puszit.

8. Fájdalom

Az ébresztő hallatán szomorú lettem.

Ma munka. Itt kell hagynom őt.

Halkan felöltöztem. Kimentem a konyhába.

-Reggelt-nézett rám Meyu ugyan olyan fejjel mint ahogy én rá.

-Neked is. Van még péksüti?

-Ja.

Meg reggeliztünk, közben megbeszéltük, hogy szombaton csajos nap lesz. Már vettük a cipőnket.

-Várj a telefonom-beszaladtam a szobámba ahol Yoongi aludt.

Elvettem a telefonom. Még oda mentem, hogy adjak neki egy puszit. Közel hajoltam oda adtam a puszit amit akartam. Lassan elkezdte kinyitni a szemét. De jó felkeltettem. Csodás. Hirtelen maga mellé rántott.

-Hova akartál menni Kicsim?

-Dolgozni.

-Muszály?

-Igen. Neked nem kéne?

-Csak kéne.

-De te is menj, na engedj el mert elfogok késni.

-És ha nem engedlek el.

-Sikítok.

-Persze-mászott fölém.

-Azt hiszed hazudok? Hazugnak neveztél, és mellé letepersz?

-Nem igaz.

-Azért vagy fölöttem. Na engedj.

-Mondom, hogy nem.

-De elkések. Kicsim, ne akard, hogy valami rosszat tegyek.

-Nyugodtan- magamhoz rántottam és megcsókoltam. Ez a csók más volt mint a többi. Ez különleges volt. Kissé én is bele feledkeztem, de folytattam a tervem és fordítottam a helyzetünkön. Aztán elengedtem és leszáltam róla.

-Legközelebb nem kapsz puszit- csak tátott szájjal nézett rám.

Gyorsan kifutottam. 

-Mi tartott eddig?

-Feltartott.
-Mivel?-nézett rám perverzen Meyu.
-Te hülye perverz.
-Héj, nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz.
-Ezt soha nem bánom meg.
-Kapd be.
-Tudod soha nem szabad olyanokat mondani amit később megbánsz- utánoztam a hangját.
-Utállak.
-Én is szeretlek.
A buszon végig röhögcséltünk. A nap hosszú és fárasztó volt. Minden féle hülye betévedt a boltba. Egy néni felpróbált egy tangát és az én véleményemet kérte. Meyu meghalt a kasza mögött. De ez még nem volt semmi a néni azt mondta, hogy én is vegyem fel mert hasonló az alakunk. Most megkaptam meg egy nénitől, hogy annak ellenére, hogy még nem vagyok 30 se de a seggem már olyan mint egy aszalt szilva.  Nagyon kedves. Az még jobb volt mikor egy csapat fiú jött be és lány ruhát kerestek, mivel fogadtak és aki bukta annak bekellet öltöznie lánynak. Azt akarták, hogy nézzem meg mert én értek hozzá. Ott áltam a fülke mellett és vártam, hogy egy ember jön és segítséget kér. Jött is de Meyu megelőzött. Megadta nekem azt az örömöt, hogy meg nézzek egy fiút női ruhában.
-Kész- szólt ki a srác.
Benéztem. Meglepően jól ált neki.
-Jó lesz?
-Jó.
-Ezt csak azért mondja mert minden vendégnek ezt kell mondania.
-Nem. Jól ál.
-Akkor jó lesz egész évben a cikizést hallgatni.
Hirtelen megesett rajta a szívem.
-Várj-kiszaladtam és kerestem valami nem annyira cikis ruhát-ezt próbáld fel.
Nem volt annyira ciki. Sőt ezért nem is biztos, hogy cikizni fogják. Ment fizetni. Mikor mentem volna segíteni egy hölgynek megállított.
-Miért segítettél?
-Mert ez bele tartozik a munkámba.
-Nem úgy, már mint, hogy egy nem annyira ciki ruhát hoztál oda nekem.
-Mert engem is megszivattak csak felelsz vagy merszel és két éven át kaptam a beszólásokat. És nem akartam, hogy ezt más is átélje.
-Köszönöm. Értékes lány vagy.
-Köszi-és el is ment.
Remélem ezzel megkönnyebítettem a dolgát. A nap hátra lévő része nyugisabb volt. Éppen indultam haza. Igen egyedül mivel Meyu elment a szüleihez vacsorázni. Kiértem a pláza elé és megláttam őt. A srácot akinek a lány ruha kellett. Egy csokor virág volt nála
-Szia- köszönt- ezt azért hoztam mert segítettél- nyújtotta nekem a virágot.
-Jaj nem kellett volna.
-De, megúsztam a szivatást. Köszönöm.
-Szívesen de tényleg nem kellett volna. Szívesen tettem.
-Mit tettél szívesen?- hallottam meg egy ismerős hangot. Hátra néztem. Yoongi volt az. Mellém állt-Hallgatlak Kicsim.
-Fogadtak és lányruhába kellett öltöznie és segítettem, hogy ne legyen nagyon ciki.
-Ahaa, és miért van az a virág a kezedben?
-Ő adta, mert segítettem.
-Értem... Megnézhetem?- oda adtam neki a virágot- szép volt.
-Miért csak volt?- kérdeztem értelmetlen fejjel.
-Ezért- és azzal földhöz vágta és megtaposta.
-Én megyek- mondta a srác.
-Menj is-bunkoskodott Suga.
-Köszi.
-Szívesen- megvártam, hogy elég messze legyen a srác-Ez mi volt?
-Ezt én is kérdezhetném.
-A kérdésemre válaszolj.
-Miért ad neked virágot egy idegen fiú? Szerinted ezt hagytam volna? Mert akkor elég rosszul hiszed.
-De nem kellett volna földhöz vágni azt a rohadt virágot!
-Szerinted mit tettem volna? Te mit csináltál volna ha én egy bombázónak adnék virágot?
-Megsértődtem volna. De miért bombázó? Szerinted én nem vagyok elég szép?
-Nem, én nem mondtam ilyet.
-Csak gondoltál rá. Kössz-elindultam. Könnyeim gyűltek.
-Ne kicsim, ne menj.
-Ne kicsimezz. Inkább keress egy bombázót, én úgy se vagyok elég jó.
-Kicsim, állj már meg!
-Minek, mond meg minek?
-Mert szeretlek és nem akartalak megbántani-hirtelen megálltam és utat engedten könnyeimnek- ne sírj- ölelt magához.
-Tudod, ez már az előtt eszedbe juthatott volna mielőtt leminősítesz. Tudod, hogy most mennyire bokán rúgtál?
-Tudod, hogy nekem se esett jól téged látni egy fiúval látni, aki ráadásul épp egy csokrott ad neked.
-Honnan tudtam volna, hogy ott lesz?- bújtam hozzá-De miért kellett- hirtelen beugrott- te féltékeny vagy.
-Hogyne lennék féltékeny. Bármikor jöhet egy jobb aki miatt elhagysz.
-Szerinted elhagynálak? Ja, hogy az hitted, hogy ott megcsallak. Azt hitted olyan könnyen ott tudnálak hagyni?
-Nem, de te se reagáltál volna jobban. Gyere menjünk haza. Itt parkolok valahol.
Miután megtaláltuk az autót Yoongi beült az anyós ülésre.
-Mit csinálsz?- érdeklödtem.
-Beülök, ja nem mondtam, hogy te vezetsz?
-Valahogy elfelejtetted.
-De most már tudod.
-De én nem vezetek.
-De.
-De nem.
-Kicsim kérlek. Érdekel, hogy, hogy vezetsz.
-Az ne érdekeljen.
-Nah kicsim.
-Ahj minek kellett nekem joksi?- ültem be a kormányhoz.
Már indultunk volna de hívtak.
-Várj. Igen?
-Szia Yuri.
-J-Hope? Honnan tudod a számom?
-Nem kutatokdtam V-vel, Jiminnel és Jungkookal Yoongi telefonjában...
-Annyira gyerekesek vagytok.
-Jó tudom, de most hol vagytok?
-Haza felé indultunk.
-Akkor gondolom hyung vezet.
-Nem.
-Te vezetsz?
-Igen.
-Én is menni akarok.
-Hogy tudnál jönni?
-Oda sétálok.
-Persze. Na szia J-Hope.
-Neeeeeeeeeeeee- csak ennyit lehetet hallani mikor letettem.
-Mehetünk? Bekötötted magad?
-Igen és igen.
-Biztos, hogy akarod te ezt?
-Biztos.
-Bármi is történik én szeretlek.
-Én is szeretlek és bízok benned.
-Köszönöm- csókoltam meg- Akkor induljunk.
Lassan elindultunk, semmi gond. Az út eddig nyugodt. Megyünk szépen.
-Na látod, hogy ügyes vagy Kicsim- mondta Yoongi, mikor felfigyeltem egy nőre. Az a nő volt az.
-Azt a szőrös talpú yeti Román kurva anyádat.
-Na, ezt most miért?
-Nem neked. Ott az a nő akit megtámadtam.
-Az a szőke a kávézó előtt. De biztos?
-100%, hogy ő az. Most meg kapod, a kurva anyád.
-Kicsim nehogy kiszálj vagy itt hagylak.
-De megakadályozott abban, hogy lássalak.
-Az nem elég nyomós ok, hogy most itt csak úgy megtámadd.
-De kicsim.
-Nincs semmi kicsim. Menj tovább.
-Találkozunk még.
-Jaj menj már!
-Nézd rám mutogat!- mutattam én is rá.
-Hagyjad már!
-Ott az a ruha amit meg akartam venni-tereltem a témát, hogy kiszállhassak.
-Megvesszük?- bólogattam, igazából csak ki akartam szállni. Hátha csinál valamit a hárpia.
Bementünk a boltba. Még vagy három ruhát kinéztem. Felpróbált, de egyik se tetszett. Utána elmentünk fagyizni.
-Miért nem voltak jók a ruhák- sétáltunk ki az üzletből.
-Nem áltak jól.
-Nekem tetszett.
-Jó de- és nekem jött az az áspiskígyó- nem látsz a szemedtől vagy mi?
-Jaj sa- te vagy az a csaj akivel össze vesztem.
-Jó, hogy észre veszed. De mi szarért nem tudsz figyelni?
-Ki vesz észre egy ilyem Miss Anoreksziát?
-Jaj bocs. Tudom, hogy te hozzá vagy szokva a nagy seggedhez de tudod nem mindenki zabál meg két kiló tortát egy nap.
-Uuuuuh- halatszott a tömegtől.
-Olyan ronda vagy, hogy még az anyád se válalna fel.
-Olyan ronda vagy, hogy mikor próbálsz flörtölni a pasikkal akkor süket, némának tettetik magukat.
-Láttom anyád szar alakját örökölted.
-Most lett elegem-szaladtam neki-MI A KURVA ANYÁDAT MONDTÁL??
-KUSSOLJ RIBANC-bevertem neki egyett és kirúgtam a lábát.
-Ezért ne kezdegess velem- megfordultam és elindultam. Hirtelen valamit hozám vágott. Megfordultam és arcba vert egy vascsővel ami eddig a földön volt. A szám vérezni kezdett. Elmosolyodtam aztán gyomron rúgtam. Próbált felállni de vissza rúgtam.
-Kicsim álj le!- rántott hátra Suga.
-Jó a- hirtelen meglőtt. Lassan előre estem.
-Úristen! Te hülye vagy?!- egyre lejebb estem- Kicsim, jól vagy?
-Szeretlek- már a földön fekve tartott.
-Én is- kulcsolta össze a kezünk.
-Nem hagylak itt.
-Nem is engedném. Ne csukd be a szemed. Ne csukd be. Erős vagy. Kérlek- csuklott el a hangja.
Próbáltam nyitva tartani a szemem. Yoongi végig bíztatott. De már nem bírtam elkezdtem leengedni a szemem.
-Ne kicsim! Ne!- egyre jobban sírt.
-Szeretlek-és lecsuktam a szemem.

7. Szerelemtől boldogan

Az a bizonyos érzés mikor a szerelmed mellett ébredsz. Én most átéreztem. Annyira jó a szerelemtől rózsaszín felhőket látni. És a gyönyörű barna szemeit már reggelről nézni. Reggeli puszit kapni, ölelést, csókot. Nem gondolni rosszra. Nem törődni semmivel. Csak vele. Vele akit szeretek és aki viszont szeret. Aki azt mondja "Kicsim". És ami a legfontosabb. Mellette elfelejthetem a múltam. A régi énem. A sok fájdalmat. Most minden rosszat jóra váltani.

-Min gondolkozol Kicsim?- kérdezte az a bizonyos ember. Aki mindent jóra vált.

-Semmi érdekesen.

-Baj van?

-Nincs- mosolyogtam rá.

-Akkor megnyugodtam.

Hirtelen kopogtak.

-Kinyitom- mondta Yoongi.

-Nem gondolod, hogy ez rossz ötlet?

-Mert?

-Mert egy idol vagy?

-Igazad van. De akkor itt hagysz?

-Sajna igen- erre vágott egy kiskutya arcot- igérem sietek. 

-Oké.

Ki csoszogtam az ajtóhoz. Mikor kinyitottam átsuhant rajtam valaki.

-Meyu?

-Igen Yuri?

-Mit csinálsz itt?

-Jöttem beköltözni. Ez az én szobám?

-Nem!-kiálltottam de már bent volt ahol Yoongi nyújtozkodott egy szál boxerben. 

-Kicsim mi tartott eddig?

Meyu meglepetségét egy ájulással jelezte.

-Ahj Meyu. Annyira jó, hogy bárhova benyítsz.

-Ő a barátnőd?

-Ja. Segítesz?

-Igen de előszöt fel veszek valamit.

-Az jó lesz.

Bevittük Meyut a szobájába és felkeltettem.

-Yuri jól láttam???

-Mit?

-Szerinted mit, Miss Amerikát.

-Yoongit?

-Yoongi??? Azt hittem, hogy csak egy fiú, de ő Suga volt??

-Igen.

-Sexuálisan bántalmazta a szemem-tette a kezét szemei elé.

-Fel ne jelentsd.

-Lehet, hogy megteszem...

-Én meg lehet, hogy megütlek.

-És...-kezdett el suttogni- lefeküdtetek?

-Nem!!! Hogy gondolhatsz egyből erre???

-Úgy ahogy egy idolt láthattam alsógatyában.

-Ahj hülye.

-De miután kipakoltam tuti, hogy soha többé nem hagyom el a házatt.

-Mert?

-Te tényleg ilyen nehéz felfogású vagy?

-Jól vagy Meyu?- jött be Suga

-Tökéletesen- mosolygott rá pajzánan Meyu.

-Héj ő az enyém.

-Nyugi kicsim. A fanok ilyenek.

-Honnan tudod, hogy fan?

-Bárhol felismerek egy fant.

-Tényleg? És tényleg 19 cm a kezed?

-Ja.

-Jó lesz nekem itt lakni.

-Igen jó lesz de most már sajnos menned kell.

-Mé'?

-Mert kell a többi cuccod, meg még valamit el kell intézned a városban.

-Ja tényleg. Megyek. Suga.

-Igen?

-Megteszel nekem valamit?

-Mit?

-Mond meg Jiminnek, hogy kövessen vissza Snapchatten.

-Ennyi?

-Ja köszi.

-Szivesen szia!

-Sziasztok!

-Hello. Ahj végre elment.

-Ja- kezdett Yoongi közeledni.

-Mit akarsz?

-Szerinted?

Egy rövid csókba kezdtünk. Utána kimentünk filmezni. Nem nagyon érdekelt a film. Vissza emlékeztem arra mikor Jimin azt mondta, hogy valamit mondott.
-Yoongi.
-Hm.
-Amikor a kórházban megmozdultál.
-Igen.
-Akkor mondtál valamit. Mit mondtál?
-Téged kerestelek. Téged akartalak látni nem a töpszlit.
-Ahw ez annyira cuki.
-Hol voltál?
-Haza jöttem lezuhanyozni mert egész este melletted ültem.
-Így már értem.
-A fiúk szörnyűek részegen.
-Tudom. Egyszer Jimin elkezdett egy fával flörtölni. Meg V egyszer kijelentette, hogy ő elmegy Narniába és bemászott a szekrénybe és elaludt. Meg mikor J-Hope kiállt a terarszra és elkezdett órdibálni az emberekkel, hogy "én vagyok a ti reményetek! Ezt ne feledjétek, hisz én adok nektek nutellát! És most ti adjatok nekem alkoholt!"
-Úristen...mikor oda értem hozzátok J-Hope nyitott ajtót és megkérdeztem, hogy megbír-e állni úgy, hogy nem támaszkodik a falnak. Majdnem sikerült neki. Mondjuk már nem a falba támaszkodott, hanem belém.
-Úristen tényleg? Elkellett bírnod azt a nagy seggét.
-Jaj buta alig fogtam 2 percig.
-De akkor is. Én megszakadtam mikor egyszer haza kellett cipelnem.
-Mert?
-Mert úgy berúgott, hogy neki ment az ajtónak és elkezdett vele veszekedni.
-Akkor tegnap az enyhébb eset volt?
-Ja. Csak én unom a filmet?
-Nem. Nem értem, hogy a csajnak most mi baja. Már harmadszorra sír a filmben.
-Kicsim...
-Mi az?
-A csaj barátjának leszakadt a lába. Ezért sír.
-Oh-sütöttem le a szemem.
Yoongi csak kinevetett.
-Min nevetsz?
-Tényleg unhatod a filmet, ha ezt nem vetted észre. De ha ezt unod akkor mit csináljunk?
-Nem tudom.
-Mi lenne, ha elmennénk sétálni.
-De hát idol vagy. Pletykálni fognak, ha meg látnak velem.
-Ez engem nem érdekel. Én csak veled akkarok lenni Kicsim. Hagy pletykáljanak hidd el nem érdekel. Majd veszek fel maszkot.
-És a fanok?
-Elhiszed, hogy nem érdekel, ha megtudják?
-Igen.
-Akkor? Kicsim én szeretlek. Akár most kiszaladnék és kikiabálnám az egész világnak, hogy te az enyém vagy és én szeretlek téged.
-Menjünk-mosolyogtam rá.
-Köszönöm, na gyerünk öltözz!
-Jójó nyugi!
Egy kicsit húztam az időt, hogy idegesítsem.
-Mit tart eddig?-rontott be a szobámba-Te már kész vagy? Komolyan idegesíteni akarsz?
-Nyugi édesem. Csak viccelek.
-Jó, de most már gyere.
-Megyek már.
Elindultunk a fagyizó felé ahova először meghívott. Az nap mentem neki. Előte lévő nap pedig vissza rántott az útról. Hogy lehetek ilyen szerencsétlen? Miközben én a gondolataimban cikáztam elértünk egy parkhoz. Leültünk egy padra. Csak néztem a sárkányt eregető gyerekeket.
-Emlékszem mikor kicsi voltam és Londonban esett én mindig bele sétáltam a pocsojákba. Meg mikor középsulis voltam mindig levettem a cipőm és úgy sétáltam az esőben. Sose használtam esernyőt. Mindig szerettem bőrig ázni. Amikor sütött a nap én mindig kis ruhában voltam és a barátnőimmel találkoztam. Aztán AZ megtörtént és már csak feketébe jártam. Csak pulcsit hordtam. Az összes kis ruhámat szét vágtam.
-Ne, ne fájdítsd a szíved. Gyere ide- ölelt magához.
-Igazad van sajnálom.
-Senmi baj-kaptam egy puszit a fejem tetejére-Nem vagy éhes?
-Egy kicsit.
-Jó lesz a M'Donalds?
-Persze.
Elsétáltünk a Mc'Donalds-ig. Fárasztó volt. Főleg mikor  Yoongi fel akart venni és elcipelni idáig. Én persze makacs vagyok és nem hagynám magam, nem nekem elkellett futnom.
-Utálom, hogy gyorsabb vagy nálam.
-Én meg utálom, hogy lekell téged futnalak. Miért nem bírod elfogadni, hogy utálom, ha visznek.
-Oké igazad van-zsebre tette a kezét és lesütötte a szemét.
-Jaj ne kelts bennem bűn tudatot-csak tovább nézte a földet- Jó igazad van engednem kellett volna.
Még mindig nem mozdult.
-Mit szeretnél még?
-Egy csókot.
-Itt?
-Igen.
-Jó-lassan felnézett és én lassan megcsókoltam. Ez csak egy sima csók volt. Gyorsan elhúzódtam még mielőtt meglátott volna valaki.
-Annyira utálom, hogy itt nem vagy velem olyan közvetlen.
-Még sokáig sorolod, hogy mit utálsz vagy bemegyünk és eszünk?
-Menjünk.
Egy aranyos lány állt a pénztárnál.
-Mit kértek?
-Két dupla sajt burgert és egy sült krumplit, meg egy kolát meg egy cappyt.
-Dupla sajt burgert és?
-Egy sült krumplit és egy kolát meg egy cappyt.
-Akkor két sajtburger egy sült krumplit és két kolát.
-Nem egy kolát és egy cappyt.
Még három percig magyarázta Yoongi, hogy mit kérünk.
-Ezt nem hiszem el, inkább nem kérünk semmit viszlát- ragadtam meg párom kezét és trapoltam ki az ajtón.
-De én éhes vagyok.
-Majd otthon rendelünk pizzát, bocsi csak már nem bírtam azt a szőke picsát.
-Nem baj. Cuki vagy mérgesen.
-Köszi de most már siessünk haza.
Gyorsan haza értünk, megrendeltem a pizzát megettük és leültünk a nappaliba.
-Megyek megfürdök-álltam fel a kanapéról.
-Fürödjünk együtt.
-Jó de akkor gyere.
Jó forró vizet engedtem a kádba. Tele habbal.
-Most tele tömted habbal a kádat?
-Ja.
-De akkor nem fogom látni a tested.
-Ne perverzkedj. Majd még lesz alkalmad.
-Remélem is.
-Jaj hülye. Na ülj be.
Yoongi lassan beült.
-Aihs te meg akarsz főzni?
-Mert?
-Mert ég a bőröm-bele nyultam.
-Áh!-kiálltottam fel- hogy birtál ebbe bele ülni?? Szállj ki hagy engedjek bele hideg vizet.
-Kiszállnék ha megtudnék mozdulni.
-A csapphoz ültél?
-Igen.
-Akkor a te hátadra fog menni a hideg víz.
-Te komolyan bántani akarsz?
-Nem, de nem tudsz előrébb csúszni?
-Talán-megfogta a kád szélét és elkezdte magát előrébb húzni-Aihss ez nem jó.
-Akkor így engedek hideg vizet.
Hirtelen megnyitottam a hideg vizet. Yoongi nem tetszését azzal jelezte, hogy kiugrott a kádból.
-Ah hülye vagy?
Nem válaszoltam. Csak röhögni tudtam.
-Rohadtul nem vicces. Adj egy törölközőt.
-Tessék.
-Mindjárt jövök, megyek iszok valamit.
-Oké.
Amíg Yoongi kiment inni én megcsináltam a vizet. Már egy ideje kint van.
-Kicsim, gyere kész a víz.
Kimentem a nappaliba de nem volt ott. Elindultam a konyha felé.
-És és tényleg 20 órát alszol?
-Igen.
-És tényleg egy olyan lány az ideálod aki szereti a zenét, főleg a hip-hopot?
-Nem.
-Akkor?
-Yuri az ideálom.
-Egy szerencsétlen, buta lány akinek se alakja se szép kék szeme, se gyönyörű, hosszú szőke haja-csatlakoztam hozzájuk.
-Nem. Egy gyönyörű, okos lány. És a szőkék nem az eseteim- ölelt magához a derekamnál.
-Oooh de cukik vagytok. Annyira irigyelek titeket.
-Majd neked is lesz valakid.
-Várj, nekem nem valakim lesz nekem Jiminem lesz.
-Ahj hülye.
-Kicsim megcsináltad a vizet?
-Igen, gyere fürödjünk-húztam magammal a fürdőbe.
Lassan beültünk a vízbe. Egymással szembe ültünk.
-Ez így nem jó. Így nem tudlak megölelni-megfordultam és közel csúsztam hozzá.
-Így már jó lesz?
-A legjobb-ölelt át hátulról.
-Várj, most nekem kényelmetlen-helyezkedtem egy ideig mire elhelyezkedtem.
Olyanok voltunk mint a gyerekek. Játszottunk a habbal. Meyu vagy háromszor bekopogott, hogy mikor végzünk mert ő is szeretne fürdeni. De mi direkt húztuk az időt.
-Nem hiszem el, hogy lehettek ilyen lassúak? Én ennyi idő allatt megépítek és berendezek egy hotelt.
-Mindjárt megyünk.
Nehez de kimentünk.
-Végre. Remélem semmi rosszat nem csináltatok oda bent.
-De a legmocskossabb dolgokat.
-Jó én nem fürdök- dobta el a törölközőjét és sétált be a szobályába.
-Ugye majd szólsz neki?
-Majd reggel.
-Gonosz. Reggel mikor kelünk?
-Délbe.
-Most még gonoszabb vagy Kicsim.
-Nem baj.
Bementünk a szobába. Én Yoongi melkhasán feküdtem.
-Én hanyadik barátnőd vagyok?
-Miért érdekel?
-Hát te is tudod, hogy te vagy az első. Én is tudni akarom hanyadik vagyok.
-Őszintén, nem tudom.
-Azért mert olyan sok volt.
-Nem, azért mert én a velük töltött időre figyeltem, nem arra, hogy mennyien voltak.
-És, engem elfogsz hagyni?
-Nem, hogy gondolhatsz ilyenre?
-Nem tudom.
-Néha olyan butus vagy Kicsim.
-Néha annyira utálom magam.
-Pedig nincs rá okod.
-Annyira szeretlek.
-Mennyire?
-Hogy azt nem lehet szavakba önteni.
Kaptam egy kis csókot. A kis csókból sok csók lett. Egyre hosszabbak. Most fog megtörténni az? A nagy betűs az. Yoongi elkezdte levenni a polóm. Ez gyorsan megszakatt mivel Meyu berontott.
-Yuri- hirtelen elakadt a szava-hopsz...bocsi-és kiszaladt.
-Ahj Meyu.
Akkor ma este nem lesz semmi. Nem baj van időnk.
-Jó ét Kicsim-puszilta meg fejembúbját Yoongi.
-Neked is.
Nem kellett sok Suga már szuszogott. Kimentem a konyhába. Ott találtam Meyut.
-Mit szerettél volna?
-A samponodat akartam elkérni.
-Ja az ott van a csapnál.
-Menj aludni. Holnap munka.
-Úristen tényleg. Jó ét.
-Aludj jól.

6. A balesett

A fiúkkal ma is találkozót beszéltünk meg. Az új album sikerét akartuk megünnepelni. Elindultam, hogy oda érjjek a kért időpontra. Miközben mentem fel a lépcsőn reménykedtem, hogy jó helyre jövök.
-Szia Yuri!- fogadott hatalmas mosollyal J-Hope.
-Szi- hirtelen megcsapott az alkohol szag- ti ittatok?
-Ja de csak egy kicsit- mutatta a hüvelyk és mutató ujjával egy parányit.
-Aha. Megbírsz állni anélkul, hogy valamibe megtámaszkodnál?
-Persze!- vágta rá.
Először kihúzta magát aztán lassan kezdte elengedni a falat, úgy tűnt sikerül neki. De mégse. Össze csuklott. Szerencsére nem kötött ki a földön mivel elkaptam.
-Valaki segítene?- szóltam a nappaliba.
Rapmon sétált be Jiminnel. Ők is részegek voltak. Rapmon ment is tovább. Épp telefonált. Jiminnél egy üveg volt ami már félig üres volt.
-Hoho J-Hope Suga féltékeny lesz-röhögött Jimin
-Jaj ne vigyorogj inkább segíts.
-Oké nyugi.
-Úristen mivan itt??- csúszott ki a számon mikor beértem a nappaliba. Mindenhol üres üvegek.
-Csak ünneplünk- ugrott fel a maknae.
-Jungkook te ittál??? De hát még kiskorú vagy. Jin, hogy engedhetted? Jin? Hol van Jin?
-Éppen a konyhába keres valami piát.
-Az fölösleges nem ihattok többet.
- Nem találtam semmit- jött vissza Jin.
-Hála istennek- nyugodtam meg.
- Nem baj Suga hyung most ment le a boltba- örvendezett V.
-Ő is ivott??
-Persze- röhögött V- Milyen kérdés ez?
-Részegen leengedtétek a boltba? Gratulálok, hol van most a leader?
-Telefonál. De pont azért küldtük Sugát mivel ő ivott a legkevesebbet. Még tudatába volt- magyarázta Jin.
-Ezt nem hiszem el- jött be Rapmon.
-Mi történt?- néztem rá ijedten.
-Sugát elütötték.
-Mi?- könnyek kezdtek gyűlni a szememben de nem engedtem nekik utat.
-Su-gát el-ü-töt-ték- artikulált Jungkook.
-Yuri meg van a jogsid?-kérdezte Rapmonster.
-Ja.
-Jó mert neked kell vezetned.
-Ne az senkinek nem lesz jó.
-De most meg kell tenned. Tedd meg Sugáért.
-Jó.
-Éljen kocsikázunk!- kiálltott J-Hope.
Gyorsan vettük a cipőnket. Lemenet közben J-Hopenak adtam támaszt, Jin Jungkooknak és Jiminnek miközben azok ketten valamin vihogtak. Rapmon V-nek segített.
-Ez lesz az- mutatott egy kis buszra.
-Jó, gyere segíts beültetni J-Hopet.
Mikor mindenki beült lassan elindultam. Semmi gond. Hirtelen a kereszteződésnél bevág valaki szabálytalanul.
-MI A FASZT CSINÁLSZ BAROM ÁLLAT?!?!-keltem ki magamból- mindenki jól van hátult?
-Igen.
Aztán bevágott elénk egy paraszt aki elkezdett lassítani.
-MI A SZART CSINÁLSZ BAZDMEG?!? BEVÁGSZ ELÉM FASZFEJ ÉS ELKEZDESZ LASSÍTANI. OLYAN VAGY MINT A FASZOM KIFORDÍTVA.
-Jin nem mehetnék busszal?- kérdezte Jungkook Jintől.
Kikerültem, aztán megálltunk egy piros lámpánál. Előttünk egy puccos kocsiban ült egy szőke nő. Már zöldre váltott a lámpa, de ő még sminkelte magát.
-MI A GECIMET CSINÁLSZ SZŐKE RIBANC???
-MI A FASZT UGATSZ???- hallatszott vissza a nőtől.
-Yuri nyugi, Yuri nehogy kiszálj. Jin takard el Jungkook szemét!
-MIVAN?? IGEN ÍGY ÁLLUNK KEMÉNYKEDÜNK??- mentem neki a csajnak.
-MI A SZART UGATSZ?? NE TE MAGYARÁZZ MÁR NEKEM CSONT KOLLEKCIÓ.
-MI AZ ANYÁDAT MONDTÁL???- már tényleg megtámadtam. Konkrétan belöktem a kocsijába miközben téptem a haját.
-YURI!! SZÁLJ LE RÓLA!!-rángatott le a barbi babáról Rapmon, mikor megrúgtam-Jimin segíts!
Nagy nehezen leránkadtak a csajról.
-Még nem végeztünk- mutattam a csajra.
-Kötve hiszem miss anorekszia...
-MI A KURVA ANYÁDAT MONDTÁL?? ENGEDJETEK EL!!!
-Hülye leszek!
Miután lenyugtattak beültünk a kocsiba.
-Nagy állat vagy- mondta J-Hope.
-Ezt most bóknak veszem.
-Bóknak is szántam.
-Yuri ugye tudod, hogy ezt csak azért mondja mert részeg-nézett rám Jimin.
-Persze.
Az út hátra lévő része nyugis volt.
A kórházban végig futottam a 7-es kórteremig.
-Kisasszony a barátjának semmi baja.
-Azért fekszik összetörve kómában. Ha ez magánál semmi akkor nem tudom milyen az ha baj van.
-Kisasszony nyugodjon meg.
-Doktor úr mikor ébredhet fel- kérdezte Rapmon.
-Egy pár nap. De bármikor jöhetnek látogatni. De most már mennem kell.
-Rendben köszönöm viszlát.
-Viszlát.
Újra rám jött a sírás de nem engedtem most se utat.
-Yuri jól vagy?- kérdezte Jin.
-Nem tudom.
-Szeretnél egyedül maradni vele?
Bólogattam. Lassan kimentek. Leültem az ágya mellé.
-Figyelj Yuri haza megyünk, Jungkook rosszul lett.
-Haza tudtok egyedül menni?
-Ja Jin kijózanodott.
-Rendben. Sziasztok.
-Szia.
Csak néztem őt. Lassan megfogtam a kezét és össze kulcsoltam az ujjaink. Annyira rosszul éreztemagam. Ha előbb éretem volna oda nem engedtem volna el. Ez mind az én hibám. Mivel már csak ketten voltunk utat engedtem a könnyeimnek. Szörnyű volt őt összetörve látni. Egész este mellette voltam. Nem aludtam semmit, mivel reménykedtem, hogy talán felébred. De nem. Reggel bejöttek a fiúk.
-Yuri te már itt?-kérdezte Jin.
-Még mindig.
-Egész este itt voltál?- nézett rám meglepődötten Jimin.
-Ja.
-Nem vagy fáradt?
-Nem. A többiek?
-A többiek otthon élvezik a másnaposság örömeit.
-Az csodás lehet.
-Ja. Az volt a legjobb mikor egymást lökdösték, hogy bejussanak a wc-be kiadni a felesleget- röhögött Jimin.
-Legközelebb te takarítod fel- nézett rá Jin.
-Jaj hyung ne már!- nyávogott kisfiúsan.
Egy ideig együtt vártuk, hogy felébred-e Yoongi de semmi.
-Fiúk én haza megyek lezuhanyozni.
-Elvigyelek?
-Légyszíves.
-Jó. Jimin bármi van hívj!
-Oké, oké.
A haza út gyors volt. A zuhanyzást se húztam. Felkaptam egy fekete rövidgatyát meg egy lila rövid polót.
-Kész vagy? Mehetünk?
-Igen. Nagyon köszönöm, hogy haza hoztál.
-Nincs mit. De menjünk.
Az útat csendben töltöttük. Mikor beértünk Jimin idegesen járkált a folyósón.
-Mi történt Jimin??
-Meg mozdult és mondott valamit. Nem értettem, hogy mit, de hallottam, hogy valamit suttog. Az orvosok megvizsgálják.
-Mikor mehetünk be?
-Azt mondták, hogy majd szólnak.
Idegesen járkáltam a folyósón.
-Nem hiszem el mi tart eddig??
Hirtelen kijött egy doktor.
-Bejöhet valaki, de csak egy valaki.
-Menj csak Yuri.
-Biztos.
-Persze menj csak- lökdösött be Jin.
Mikor beértem Yoongi ébren volt.
Odaszaladtam és megöleltem.
-Yuri?
-Igen én vagyok. Tudod, hogy megijesztettél?- könnyek folytak le az arcomon. Öröm könnyek.
-Ne sírj. Semmi baj, jól vagyok. A doki azt mondta, hogy később még megvizsgál aztán haza mehetek.
-Biztos, hogy jól vagy?
-Persze, ne sírj-újra megöleltem.
-Megigéred, hogy mostantól jobban vigyázol magadra?
-Annál jobban csak rád.
-Soha többet ne ijjessz megennyire.
-Rendben.
Megvártuk, hogy az orvos megvizsgálja utána elindultunk haza.
-Nem baj, ha nem haza hanem hozzád megyek?
-Nem, de azt ugye tudod, hogy kellenek ruhák.
-Ja de azért betudunk ugrani.
Mikor haza értünk leültünk a nappaliba. Én hozzá bújtam Yoongihoz.
-Tényleg nagyon megijesztettelek?
-Hát elégé. Képzeld miközben tegnap a kórházba tartottunk én vezettem.
-Tényleg?
-Ja és neki mentem egy csajnak.
-Mi?? Hogy?
-Zöldre váltott a lámpa az meg csak sminkelte magát. És oda ordibáltam neki ő vissza ordibált én kiszáltam és után belöktem a kocsijába. Utána jött Rapmonster de nem tudott leszedni róla ezért hívta Jimint. Csak ketten tudtak róla leszedni. De a lényeg, hogy miattad vezettem.
-Azta-nézett meglepetten.
-Mi az?
-Lemaradtam egy csaj bunyóról.
-Jaj hülye- csaptam vállon.
-Csak viccelek. De aranyos, hogy ennyitt megtettél értem. Ezt viszonoznom kell valahogy.
-És, hogy akarod?
-Találgass-kezdett közeledni.
-Puszi?
-Nem.
-Hozzám bújsz még jobban?
-Nem.
-Nem vagyok jó ilyenekben. Mond el mi az.
-Neked adom a szívem.
-Ezt most vegyem szerelmi vallomásnak.
-Igen- miután ezt kimondta megcsókolt.
Az ajkai puhák voltak. Ez komoly szerelmet vallott? Akkor nem csak egy oldalú szerelem. A csókunk hosszú volt.
-Akkor mi járunk?
-Ha szeretnéd.
-Tudod te vagy az első pasim és szerelmem, ezért nem tudok semmit a szerelemről.
-Engem az nem zavar. Majd mellettem mindent megtanulsz- elmosolyodtam és újra megcsókolt.

5. Újra az elejéről

Este nem aludtam semmit. Fájt a gyomrom és vagy hatszor kimentem hányni. Nem értettem mitől lehet alig ettem valamit. Hirtelen eszembe jutott. A fájdalom csillapító miatt. Nem hiszem el, minek vettem be hármat?? Nem sokáig tudtam ezen gondolkozni mivel rám jött a rókázhatnék. Gyorsan kiszaladtam a wcre és kiengedtem. Ahj Yuri. Megígérted magadnak, hogy ilyet többet nem csinálsz. Pont befejeztem a rókázást mikor Yoongi hívott. 

-Szia Yuri!

-Szia!

-Figyelj nem lenne kedved ma neked hozzánk át jönni?

-Nem tudok. Tegnap este miután elmentél rám jött a hányhatnék és kihánytam a belem. De te se gyere át. Ma szeretnék az ágyamban feküdni és egy minimálisat aludni.

-Oké. Hamar gyógyulj meg!
-Rendben.
Három napon át hánytam. Életemben nem rókáztam ennyit. Három napba került meggyógyulnom. De most már jól vagyok. Szerencsére. Gondoltam felhívom Yoongit.
-Szia Yuri! Valami baj van?
-Szia! Ezt nem nevezném bajnak. Végre kilábaltam a betegségből.
-Tényleg akkor találkozhatnánk.
-Oké. Mikor?
-Ma délután gyere át.
-Várj hol laktok?
-Elmenjek majd érted?
-Ja. Köszi!
Alig vártam a délutánt vagy nyolc ruhát felpróbáltam mire meglett a tökéleteset.
Tülkön ülve vártam Yoongit. Már vagy hatszor végig jártam a lakást mire megérkezett.
-Szia!- adtam most neki én az ölelést.
-Szia Yuri! Mehetünk? A fiúk már várnak.
-Menjünk.
Az utat mosolyogva töltöttem.
-Mi ez a nagy mosoly?
-Csak örülök, hogy- most mondjam neki, hogy "újra látlak"- találkozhatok a fiúkkal.
-Itt vagyunk. A lift nem jó szóval lépcsőznünk kell.
- Oké. Fogadjunk, hogy előbb érek fel.
-Kötve hiszem.
-1...2...3....RAJT!
Futásnak eredtünk. Ő volt elől. Utána a végén gyorsítottam és végül én nyertem.
-Mondtam-lihegtem a falnak dőlve.
-Jó alá becsültelek. Sosem gondoltam, hogy egy lány lefut. Főleg magassarkúban. Gyere menjünk be.
-Megjöttünk!- hirtelen négy srác állt előtünk.
-Sziasztok!- mosolyogtam barátságosan.
-Szia, már biztos ismersz minket.-mondta a magas fekete hajú srác.
-Sajnos nem.
-Oh, hát akkor én J-Hope vagyok.
-Más neven J-Horse- mondta Jimin amiért kapott egy taslit.
-Én Jungkook vagyok.
-Szia Jungkook.
-Én V vagyok.
-Engem már ismersz.
-Honnan- nézett rá kikerekedett szemekkel V.
-Te hülye én vittem neki a virágot.
-Jaaaa.
-Gyere ülj le-rántott maga után Jungkook.
-Szia, biztos te vagy Yuri-mondta egy kék hajú srác
-Igen.
-Suga sokat mesélt rólad-mondta a zöld hajú- Úristen de illetlen vagyok. A nevem Jin.
-Az enyém Rapmonster.
-Örvendek.
-Nem vagy szomjas?
-De, a futástól kissé kifáradtam.
-Futotattok?
-Igen a lépcsőn felfelé versenyeztünk.- mondta Yoongi.
-Megfutattál egy lányt, aki ráadásul nagassarkúba van?
-Nyugi Jin én javasoltam.
-Úgy már másabb.
-És mióta laksz Koreába?- kérdezte Jungkook
-Egy pár napja.
-És milyen itt?- hangzott a következő kérdése.
-Nagyon jó.
-Hol laktál addig amíg nem költöztél Koreába?
-Londonban.
-Tényleg?- jött vissza Jin egy tálca üdítővel.
-Igen.
-És miért jöttél Koreába?- hangzott a legfájdalmasabb kérdés Jungkooktól.
-Erről nem szeretnék beszélni.
-De miért nem?
-Jungkook légyszíves , ha nem szeretné ne erőltesd- szólt rá Yoongi.
-De csak meg kérdeztem, hogy miért jött ide.
-De ez a kérdés őt rosszul érinti.
-Merre találom a mosdót?
-Ott van-mutatott egy ajtóra V.
-Köszönöm- és ahogy csak tudtam kisiettem.
Bezártam az ajtót és meg mostam az arcom. Hirtelen kopogtak.
-Yuri engedj be. Kérlek-szólt be Yoongi.
Kinyitottam az ajtót és vissza álltam a csap elé.
-Figyelj Jungkook nagyon saj- nem tudta befejezni a mondatot mert rácsinpaszkodtam.
-Nem baj.
-Szeretnél róla beszélni?
-Először csak neked akarom elmondani. A fiúknak csak később. Szeretném, hogy előbb megismerjenek.
-Rendben.
-Mikor két éves voltam, anyám daganatos lett. Nem tudtak rajta segíteni. Mikor eljött az a nap én mellette feküdtem-itt tartottam egy kis szünetet mert ha folytatom biztos elsírom magam-az utolsó szava az volt, hogy "Szeretlek Yuri" és meghallt én nem értettem a gép hosszú sipolását ezért megkérdeztem apát "Apa, anya meggyógyult?" erre ő azt mondta "Igen kicsim meggyógyult". Négy éves állandóan anyát kerestem. Mikor 12 éves lettem és apa azt mondta, hogy "már a nagyival pihen " akkor fogtam fel. Azután minden éjszakámat sírva töltöttem. Általánosban egyre kevesebb barátom lett mert el zárkoztam. 15 lettem. A sulit szerettem. Voltak barátaim. Mikor 16 éves lettem az osztály kiránduláson berugtunk az egyik este és felelsz vagy merszezni kezdtünk. Rám került a sor és mivel ital hatása alatt voltam ezért merni akartam. Azt mondták, hogy áljak ki az út szélére és ha jön egy autó villantsak. Igen én kiálltam az út szélére jött egy autó és villantottam. Erre az autó meg állt mellettem és megkérdezte, hogy mennyi egy kör. És ezt mind felvették az osztálytársaim. Másnap a videó kikerült a netre. Én úsztam a szégyenben. Mindenki ezzel csúfolt.  Egy barátom maradt. És mindennap kaptam a beszólásokat. Egyik reggel nyitottam a szekrényem mikor kiborult belelöle egy kupackép amin a csávó állmellett az autóval. Minden este sírtam. Elkezdtem vagdosni magam. Gyógyszereket szedtem fölöslegesen. 3-szor majdnem túl adagoltam magam. Ezeket mind elmondtam a barátnőmnek. Egyik nap durván össze vesztünk és ezeket mind széthíresztelte. Utána mégtöbbet sírtam esténként. Már próbáltam öngyilkos is lenni de nem sikerült. Akkor határoztam el, hogy ha elvégzem a sulit akkor kiköltözök ide. És most itt vagyok mesélem neked az életem eddigi történetét. Most biztos egy hülye picsának tartasz.
-Miért tartanálak annak? Nekem még ugyan az a Yuri vagy akit vissza rántottam az útról, aki nekem jött, aki miatt képes voltam elszaladni a próbáról, hogy lássam, hogy semmi baja nincsen-e. Kérlek ne sírj te nekem ugyan az a Yuri vagy- hüvelykujjával letörölt egy könnycsepet.
-Annyira örülök, hogy te itt vagy nekem- öleltem meg.
-Én is. Kimegyünk?
-Várj hadd hozzam rendbe magam.
-Oké.
Miután sikerült rendbe hoznom magam kimentünk.
-Figyelj Yuri nagyon sajnálom, hogy megbántottalak.
-Semmi baj Jungkook- öleltem magamhoz, éreztem ahogy megkönnyebbül.
A nap hátra levő részében  hülyéskedtünk. Mikor kicsi a rakás közben én kerültem alulra azt hittem ott lehelem ki a lelkem. Utána megint bocsánat osztás volt. Ami nem tartott sokáig mivel J-Hope ráugrott Jiminre miközben azt üvöltötte, hogy kicsi a rakás. Nehezen de végül elbúcsúztam mindenkitől és haza indultam. Suga felajánlotta, hogy haza kisér.
-Köszi, hogy haza kisértél.
-Nincs mit. Figyelj Yuri- itt egy kicsit megállt.
-Igen?
-Nincs kedved legközelebb is találkozni?
-De.
-Szia Yuri.
-Szia- nyomtam egy puszit az arcára és bementem.
Ma is bolsogan aludtam el.

4. Gyógyulás

Nem sokat aludtam. Nehezen de kikeltem az ágyból. Szétszakadt a fejem. Fájdalom csillapító meg nincs itthon. Honnan szedjek fájdalom csillapítót? Meyu! Kiszaladtam a konyhába a telefonomért. 10 új üzenet. Mindegyik Sugától.

Szia! Örülök, hogy tetszett a rózsa. Remélem nem baj, hogy nem én vittem.

Hahó!

Yuri!

Miért nem válaszolsz?

Haragszól?

Kezdesz rám ijeszteni.

Remélem ez csak egy buta vicc, mond, hogy csak szivatsz.

Na jó most át megyek!

Át jön??? Jaj ne már! Nem hiszem el. Miért nem hallottam, hogy jelez. Azaz Yuri lekellett némítanod a telefonod. Gondolat menetemet megzavarta a csengő. De mintha valami idegbeteg csengetett volna. Tudtam, hogy Yoongi az. Futottam az ajtóhoz mielőtt betöri.
-Nyugi, nyugi nyitom már- kitártam az ajtót aztán két ölelő kar tapadt rám.
-Jól vagy?- nézett rám miután abba hagyta ölelésem.
-Persze, mi baj lenne?
-Bármi! Most akár feküdhetnél valahol a házban ájultan!
-Azért annyira nem vagyok beteg.
-De akkor is, tudod, hogy megijesztettél?
-Úgy beszélsz mintha eltüntem volna 2 hétre.- nevettem őt ki.
-Ha a helyembe lettél volna akkor te is így reagáltál volna!
-Honnan veszed?
- Megérzés.
-Akkor elég jók a megérzéseid.Viszont én nem törném rád az ajtót.
-Én is csak majdnem!
-Elég az is. De nem azt mondtam, hogy ne gyere át?
-De ez most veszélyhelyzet volt- csak nevetni tudtam.
-Gyere be te.
-Én mi? Sexy, vonzó, cuki?
-Te buta.
-Nem ezt vártam.
-Én se vártam, hogy majdnem betöröd az ajtóm.
-Oké azért bocsi.- leültünk a nappaliba.
-Kérsz valamit?
-Nehogy kipróbálj szolgálni!!
-Mert??
-Mert beteg vagy.
-Úgy beszél mintha terhes lennék.
- Jó igazad van túlzok. De akkor sem szolgálsz ki.
-Mert?
-Mert nem kérek semmit. Viszont neked nem kéne valami gyógyszer? Szívesen leszaladok a patikába.
-Nem fontos.
-De. Úgy nem gyógyulsz meg ha csak teát iszogatsz- mutatott a bögrémre.
-Lázcsillapítótt és fájdalom csillapítót hozz.
-Jó, sietek.
-Nem kell.
-De kell.
-Nem fogok összeesni.
-Sose lehet tudni.
Csak forgattam a szemem.
Mikor vissza ért egyből bevettem vagy három fájdalom csillapítótt.
-Héj- vette ki a kezemből a dobozt- még a végén túl adagolod magad.
Ooo ha tudná hányszor meggettem ezt.
-Nyugi nem lesz semmi bajom.
-Ebben ne legyél biztos.
-Egyébként most nem a táncteremben kéne ugrálnod?
-Nem szabit kaptunk.
-És meddig tart?
-Miért szeretnél velem találkozni?
-Csak érdeklődtem. De jó lenne ha lenne társaságom amíg beteg vagyok.
-Szóval most arra célzol, hogy holnap is meg  amíg meg nem gyógyulsz meg jöjjek át?
-Ha te így érted akkor oké.
-Akkor holnap ha nyolckor át jönnék az jó lenne?
-Tökéletes-mosolyodtam el.
Várjunk most hívtam át egy SRÁCOT magamhoz akár egész hétre????
-De figyelj a fiúknak ne mond.
-Csak kettesben akarsz lenni velem?- nézett rám perverzen.
-Nem csak nem akarok hét fiúval tök egyedül lányként ülni, ráadásul betegen.
-Oh. Mit csináljunk?
-Csinálsz nekem teát?
-Igen.
Amíg ő kiment a konyhába én elszaladtam a szobámba egy pokrócért.
-Yuri! Hol vagy?
Gondoltam meg ijesztem. Hirtelen megfogtam a vállait miközben sikítottam egyet.
-Úristen, Yuri. A szívbajt hoztad rám.
-Ez volt a célom.
-Kössz.
-Szívesen-mosolyogtam rá- Nincs meleged pulcsiban? Vedd le nyugodtan.
-Oké.
Egy pár órán át elbeszélgetünk.
-Most már mennen kell.
-Oké.
-Szia Yuri! Szép álmokat!
-Szia Yoongi! Neked is!
Meg vártam amíg kimegy a kapun aztán bementem. Leültem a kanapéra mikor valamin meg akadt a szemem. Itt hagyta a pulcsiját. Kiszaladtam hátha nincs olyan messze. De már messze volt.
-Nem baj. Holnap úgy is jön.
Még egy ideig Tv-t néztem aztán lefeküdtem.

Reggel a csengő keltet. Már 8 óra lenne? Nehezen de kimásztam az ágyból.
-Meyu?
-Szia Yuri! Már jobban vagy?
-Már jöttél beköltözni?
-Nem, csak gondoltam meglátogatlak.
-Jaj köszi- mosolyogtam rá.
-Hogy vagy?
-Jól vagyok.
-De boldog vagy. Mi történt?
-Gyere be csak utána mondhatom.
Leültünk a konyhába.
-Kérsz valamit?
-Egy pohár üdítőt, de mond már!
-Tegnap meglátogatot.
-Ki?
-Suga.
-Mi???
-Át jött.
-Mázlista.
-Kössz.
-És?
-Mi és?
-Milyen volt?
-Már megint úgy beszélsz. Amúgy itt hagyta a pulcsiját.
-Hol van???
-Mi?
-Az arany lúd tojás, szerinted mi?
-Ja ott van a kanapén- amint kimondtam el is tünt.
-Úristen milyen jó illata van!! Nincs kedved át hívni J-Hopet is és itt hagyatni vele a pulcsiját?
-Bolond!
-Nem bolond csak különleges.
-Aha
-Nem hiszel nekem?
Hirtelen kopogtak. Mi máris nyolc óra???
-Meyu elkell tünnöd!!
-Mert?
-Mert itt van Suga!
-Hülye leszek.
-Mondom, hogy menj!
-Nem!
-Majd ha ide költözöl akkor megígérem, hogy megkérem Sugát, hogy hozza át J-Hopet!!
-Biztos?
-Biztos de most mász ki az ablakon!
-Mi???
-Nem mi csak te!!!
-O, hogy mit meg nem teszek érte.
-Menj már! Megyek!
Végre Meyu kiráncigálta a nagy seggét.
-Szia Yoongi!
-Szia, mi volt ez a nagy hangzavar?
-Bejött egy macska az ablakon és oda pisilt a nappliba de már feltakarítottam.
-Rendben. Jobban vagy már?
-Igen szerintem már hétfőn mehetek munkába.
-Kár...-suttogta de én úgy tettem mintha nem hallanám.
-Tegnap itt hagytad a pulcsid.
-Mikor haza értem már én is észre vettem.
-Tessék.
-Köszi.
-Gyere üljünk le.
Leültünk a nappaliba mint eddig mindig.
-Hogy vagy?
-Jól, ma egy kicsit kikészítettek a srácok.
-Mert?
-Direkt korán keltem, hogy miközben esznek én elmenjek. De Jungkook meglátott és elkezdett kérdésekell bombázni én meg azt mondtam, hogy mérges vagyok V-re. V meg pont jött és elkellett nekik mondanom, hogy ide jövök.
-Oh. Várj mi???
-Elkellett mondanom, hogy ide jövök-mondta félénken.
-Mi??? Miért nem montad, hogy ott  hagytál valamit a táncteremben???
-Nem tudom nyomás alatt voltam. De úgy csinálsz mintha valami eget rengető dolog lenne.
-De akkor is. Ahj. Bocsi.
-Semmi baj. Bocsi, hogy kikogyogtam.
-Nem baj.
-Mi lenne ha megnéznénk egy filmet?
-Oké.
Miközben a filmet néztük eszembe jutott a viszonzás. A film vége elég érdekes volt. Mindenki meghalt.
-Nézzünk még egyett?
-Nem, de figyelj.
-Igen?
Gyorsan nyomtam egy puszit az arcára.
-Ezt miért kaptam?
-A rózsáért.
-Szóval egy rózsa egy puszi. Akkor holnap hozok egy csokor rózsát.
-Hülye-csaptam a mellkhasára.
-Na ez fájt.
-Bocsi.
-Nem bocsátok meg kivéve ha...
-Ha mi?
-Kapok még egy puszit.
-Hülye-nevettem ki.
-Akkor nem bocsájtok meg.
-Más lehetőség?
-Hmm...-gondolkozott el- bujj hozzám!
-Csak ilyen ötleteid vannak?
-Ja- nézett rám széles vigyorral.
-Nem elég ha megfogom a kezed.
-De.
-Mikor kell elmenned?
-Nincs időhöz kötve.
-Oh értem.
- Nem ma költözött volna át költöznie a barátnődnek.
-De csak felhívtam, hogy beteg vagy ezért jövő héten jöjjön.
-Értem.
Mivel a laptopomról néztük a filmet a skype is tudott jelezni. Apa hívott.
-Úristen bujj el! Gyorsan!
-Szia hercegnőm!
-Szia apu, figyelj pont rosszkor hívsz mivel be kell mennem a munkahelyemre.
-Jó kicsim akkor majd holnap hívlak. Szia!
-Szia!-gyorsan letettem
-Ő volt apukád?
-Ja.
-Tényleg el is felejtettem, hogy te Európábol jöttél.
-Igen.
-És miért jöttél Koreába?
Hirtelen kihagyott a szívem egy ütemet.
-Ezt ne firtassuk...
-Jaj sajnálom ha meg bántotalak-magához ölelt- nem akartam.
-Nem, semmi baj nem tudhatad.
-De akkor is most letörtelek. Hogy tudnálak kárpótolni?
-Maradj így.
-Rendben.
Egy ideig így ültünk mikor Yoongit hívták.
-Igen?
-MI AZ, HOGY EGY LÁNNYAL TALÁLKOZGATSZ TITOKBAN???- hallatszot ki a telefonból az ordibálás
-Neked is szia Rapmon.
-MOST AZONNAL GYERE HAZA!
-Nem.
-MI???
Egy ideig veszekedtek míg végül kiegyeztek abban, hogy hazamegy ha nem kap fejmosást.
-Szia Yoongi.
-Szia Yuri- kaptam egy puszit a homlokomra.
Ez a nap is jól végződött. Boldogan mentem vissza a házba.

3. Szerencsétlenség


Reggel nem jelzett az ébresztő. Ahogy csak tudtam siettem. Valamit felkaptam és futottam. Sajna a buszt lekéstem. Gondolkodtam ki tudna elvinni.
-Meyu! Várjunk ő nem is tud vezetni.. Ahj ennyire nem lehetsz szerencsétlen Yuri! Ilyen hülye, hogy lehetsz?- a mobilom jelzése megzavarta a szitkozódásomat.-Igen?!- kérdeztem kissé idegesen.
-Neked is szia Yuri.
-Yoongi?
-Igen és most megnyerte a főnyereményt. Nincs kedved délután találkozni?
-Ahj Yoongi nem tudom. Elaludtam és éppen most késtem le a buszt. Fogalmam sincs, hogy jutok el a munkába anélkül, hogy elkésnék.
-Elviszlek.
-Mi?
-Elviszlek!
-Jójó!  Ne ordibálj.
-Bocsi. Hol vagy?
-Ahol megmentetted ő szerencsétlenségemet.
-Megyek.
Alig telt el öt perc de ő már itt volt.
-Nagyon köszönöm.
-Nincs mit, de most kösd be magad nem akarom, hogy bajod essen.
Mi? Jól hallottam? Vagy csak hülye vagyok.
-Rendben.
-Hova vigyelek?
-A plázába.
-Oké.
-Biztos, hogy nem baj?
-Persze, szerinted ha én ajánlottam fel akkor baj?
-Nem.
-Na látod.
Az út többi részét csöndben töltöttük.
-Megérkeztünk.
-Még egyszer köszi Suga-és már szaladtam is. Egészen a boltig futottam.
-Úristen Yuri ki vagy mi kergetett meg?
-Semmi csak majdnem elkéstem.
-Jaaa-húzta az A ahogy csak tudta-És egész úton futottál.
-Nem elhoztak.
-Ki?
Elmondjam vagy ne? Hezitáltam magamban.
-Ha elmondom ugye nem kezdesz el sikítani?
-Nem mi-hirtelen felfogta- Ugye nem ő hozott el?
-De... De nehogy elkezdj sikítani!
-Úr-kezdett volna sikítasba de befogtama a száját.
-Mondtam, hogy ne sikíts!
-Jó nyugi. És milyen volt?
-Mi?
-Vele utazni?
-Meyu úgy beszélsz az egészről mintha lefeküdtem volna vele.
-Jó egy részben A.R.M.Y vagyok szóval ezt meg kell szoknod.
-Nehéz lesz...
-Vendégek!
Egy percre se bírtam meg állni. Egésznap jöttek a vendégek. Az ebédszünet (ami 20 perces) alig tünt 2 percnek. Segítettem az egyik vásárlónak meg fordultam és már kérte a másik a segítséget. Az volt rémálom mikor Meyunak elkellett mennie a postára pénzt váltani, mert ugye mindenkinek nagy pénzzel kellett fizetnie. Alig vártam, hogy vége legyen a munka időmnek. 4 óra mehetek.
-Szia Meyu!
-Nagyon siess haza mert mindjárt leszakad az ég!
-Jó te meg bírd ki!-igen én 4-ig Meyu 6-ig dolgozik.
-Sziaa!
Siettem ahogy csak tudtam mert már tényleg kezdett esni. Már szakadt eső ezért megálltam egy fa alatt. 1-2 percig álltam mivel nem akartam most is lekésni a buszt. Mire oda értem a busz elnindult. Csodás ez volt az utolsó busz ami arra ment.
-Ezt nem hiszem el. Ennyire szar napot.
Szitkozódtam még egy kicsit aztán elindultam. Mentem egy ideig mikor megállt mellettem egy autó. Gyorsabbra vettem a tenpót. Az autó jött mellettem. Hirtelen lehúzta az ablakot.
-Nem beszélni nyelvet- már futottam.
Nem mertem oldalra nézni
-Nyugi nem vagyok emberrabló-hallottam meg az ismerős hangot. Megálltam.
-Yoongi?
-Talált sülyedt. Gyere elviszlek.
-De hát csurom víz vagyok.
-Szerinted nem azért akarlak elvinni?
-De vizes lesz a kocsid.
-Majd megszárad. Gyere már!
-Oké.
Egy ideig csendben ültünk.
-Te tudod a művész nevem?-kérdezte.
-Igen.
-Akkor azt is tudod, hogy egy bandában vagyok rapper.
-Igen.
-De akkor miért nem mondtad?
-Mert nem érdekelt. Nem ismerem annyira a bandát. Annyit tudok, hogy 7-en vagytok, meg, hogy nem messze laktok tőlem. Még a csapattagok nevét sem tudom. De te is mondj el nekem valamit.
-Mire vagy kíváncsi?
-Miért foglalkozol velem?
-Mert annak ellenére, hogy tudod ki vagyok nem ugrálsz sikítozva.
-Oh. Itt vagyunk. Köszönöm.
-Várj bekisérlek.
-Nem kell.
- De az engem nem igazán érdekel.
Oda értünk az ajtóhoz mikor kidőlt egy fa.
-Úristen ne hagyj egyedül!- ezt most én mondtam?
-Nyugi nem hagylak itt. Amúgy se tudnék haza vezetni.
-Gyere be.- beértünk ami nekem teljes megnyugvás volt- kell másik ruha?
-Nem, nem áztam meg annyira.
-Jó én gyorsan átöltözök.Sietek.
Felvettem a legvastagabb pulcsim és egy hosszú gatyát.
-Vissza jöttem.-Yoongi a kanapén ült. Leültem mellé
-Mit csináljunk?
-Hm...Tv-t nézni nem tudunk. Beszélgessünk.
-Jó.
-Kérdezz!
-Hogy hívják a csapattársaid?
-Jin, Rapmonster, J-Hope, V, Jimin, Jungkook.
Vagy 3 órán át beszéltünk.
-Én már álmos vagyok, de nem akarok egyedül aludni. Alszol velem?
-Igen.
-Erre gyere.
Én az ágy jobb szélén ő a bal szélén feküdt. Hamar elnyomott az álom. Ez egy kicsit fura volt mivel kint tonbolt a vihar. Reggel szörnyen fáztam. A fejem nehéz volt, majd szétszakadt a fájdalomtól. Körbe néztem, de Yoongi sehol. Kimásztam a konyhába. Megláttam egy levelet.

Még mielőtt meg ijednél nem történt semmi. Reggel korán elkellett mennem. De remélem nem baj.

-Hogy lenne baj?- mondtam mintha ott lenne. Szörnyen orr hangom volt.
Mentem a fürdőszobába, hogy megmosssam az arcom. Mikor megláttam magam nem tudtam, hogy az most én vagyok vagy egy zombi. Kérlek add Isten, hogy ne legyek beteg. Kérlek.
-Ahj hol van a lázmérő.
10 perc keresés után végre meglett.
Lássuk.
-39???? Ne már. Fel kell hívnom Meyut. De hol a telefonom? Ezt nem hiszem el!
Végre.
Egy ideig elkeresgéltem a névjegyek között.
-Vedd fel Meyu. Vedd fel.
-Yuri?
-Igen figyelj ma nem megyek dolgozni mivel-
-Yuri hétvége van...
-Ja de akkor majd jövőhéten gyere mert beteg vagyok.
-Hát azt hallani...
-Kössz. Bíztató vagy.
-Tudom.
-Miért érzem, hogy önelégült vigyor van az arcodon?
-Mert az van rajta. De most menj pihenj!
Nem akarok hétfőn egyedül lenni.
-Jó szia.
-Hello.
Remélem vettem teát. És igen. Várj nekem minek kellett volna tea? Mindegy legalább egyszer jó, hogy bolond vagyok. A TV előtt ültem egy éppen menö műsort nézve. Jelzett a telefonom.

Szia! Remélem nem haragszol :)

Nem de pocsékul vagyok :(

Azért mert ott hagytalak? :(

Nem, beteg vagyok :(

Át menjek? Szeretnéd, hogy vigyek valamit? Valami gyógyszert?

              Ne, nehogy át gyere! Még a végén           megfertőzlek! Nem szeretném, hogy            beteg legyél miattam. Bűn tudatom                                            lenne. Igérd meg!

Jó nem megyek át. De most megyek szia :)

Remélem tényleg nem jön át. Az nekem is meg neki is rossz lenne. 1-2 órát néztem a TV-t utána kezdtem álmosodni. Indultam volna az ágyba mikor csöngettek. Ki lehet az? Ugye nem Yoongi??? Mikor kinyitottam az ajtót az a srác állt ott akit Suga töpszlinek nevezett.

-Szia! Hú te tényleg beteg vagy.

-Köszi. Anélkül is tudom, hogy rosszul nézek ki, hogy kimondod.

-Oké bocsi de azért ne harabd le a fejem.

-Boccs. De minek jöttél kedves...- vártam, hogy mondja a nevét.

-Jimin.

-Kedves Jimin.

-Suga azt mondta, hogy ezt adjám át neked.- nyújtott felém egy rózsát.

-Mond neki, hogy nagyon köszönöm. 

-Át adom. És ezer boccs a beszólásért.

-Nem baj. Szia!

-Szia!

Ez annyira kedves. Vajon, hogy viszonyozzam? Már tudom is. Boldogan feküdtem be az ágyamba arra a helyre ahol Yoongi feküdt remélve, hogy ott az illata de sajna nem. Amíg próbáltam állomba merülni elterveztem, hogy kapja a viszonzásom.